Csak megforgattam azúrkék szemeimet az újabb marakodásra. Ezek sosem állnak le. Még jó, hogy Hemsworth abba hagyta a cseszegetésemet. Vagyis ööö…ehm…nos…szóval…khm…igen. A részeltek tökéletesen mellőzhetőek. Úgy van. Pontosan. Ekkor esett be az ajtón az említett személy Gwenael oldalán. Szó szerint beestek. Mit műveltek ezek?! Bedrogoztak?!
Felháborodottan fordítottam el a fejem, amikor Nathaniel az arcomba fújta a cigi füstöt.
- Mondtam, hogy ne csináld! Utálom! Büdös és undorító és amiatt nem lesz… - kezdtem sértődötten, de aztán inkább elharaptam a mondatot. A következő, amire feleszméltem az az volt, hogy Zoeval egyetemben Hemsworth alatt fekszem a kanapé előtt. Pár másodpercig döbbenten pislogtam, majd levegőért kapkodva a súlyától próbáltam lelökni magamtól a kómás állapotban lévő srácot.
Ha máshol lettünk volna, más szituációban és kettesben, akkor azt hiszem nem igyekeztem volna ennyire azon, hogy eltávolítsam a környezetemből. Oké, most szépen gondolatban felpofoztam magam. Idióta vagyok. De nem tehetek róla, hogy teljesen elködösülnek a gondolataim, ha a pillantásom azokra a csókolnivaló ajkaira téved, vagy ha megpillantom azokat az édes kis gödröcskéket az arcán, amikor mosolyog, vagy ha pár másodpercig tovább nézek a gyönyörű szemeibe, vagy ha….
Jézus isten Viviana Niel! Azonnal fejezd ezt be és szedd össze magad!
Kénytelen voltam az ajkamba harapni, amikor átkarolta a derekamat ezzel közelebb húzva magához. Egy apró csókot nyomtam a nyakára, majd minden erőmet összeszedve kimásztam alóla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése