Darren

Csendben hallgattam Zoe mondandóját, miközben a vezetésre koncentráltam. Hogyne, de az én anyám nem egyszerűen aggódó és családcentrikus… Inkább mániákusnak mondanám. Majdnem depressziós lett, mikor Sam lelépett. Mondjuk akkor egyszer egyetértettem vele. Egy 16 éves kiscsaj egyedül. Egy meglehetősen kihívó viselkedésű és külsejű kiscsaj. Meg van őrülve a húgom. Apám szerint most éli a lázadó korszakát és majd kinövi, de véleményem szerint Samantha egyszerűen ilyen és kész. Mellesleg élvezi, hogy kikészíthet másokat. Ő soha nem próbált úgy megfelelni a szüleinknek, mint én. Azt hiszem, valahol igaza van.

Gondolataimból Zoe csókja rángatott vissza. Nem mondom meglepett. Egyáltalán nem számítottam rá. Mikor változott meg így a hangulata?

 - Hogyne konkrétumnak és egy jó kis karambol okozójának is megfelel. – szólaltam meg szemrehányóan, szám szélén mégis egy alig látható mosoly játszott. Nekem mindegy, de tényleg le kéne nyugtatnia magát a vacsoráig. Nem lenne jó, ha pont most pörögne fel.

 - Kóstoltam már jobbat is. – vontam vállat egyszerűen a kérdésére, majd felháborodott arcát látva elmosolyodtam, miközben beparkoltam a pláza egyik parkolójába. Kiszálltam a kocsiból, majd kitártam a másik oldalt Zoe előtt is. Épp elindultunk a bejárat felé, mikor megcsörrent a mobilom. A kijelzőre pillantottam, majd egy nagy sóhaj kíséretében felvettem.

 - Szia Sam.

 - Halika! Hogy van az én tökéletes bátyám? – hallottam meg a vonal túlsó végében jellegzetes vontatott hangját, amit rágócsámcsogással tarkított. Kikészülök ettől a hangtól…

 - Addig teljesen nyugodt voltam, amíg fel nem hívtál.

 - De goromba vagy! Csak azért hívtalak, hogy szóljak jövő héten valószínűleg meglátogatlak.

 - Nem vagyok goromba, csak sosem jelent jót, ha felhívsz. De jó. Gyere. De ha már jössz könyörgöm most hagyd otthon a drogos barátnődet, aki minden második öt percben megpróbált rám mászni.

 - Debbiet? Ugyan ő már nem pálya. egyébként is egyedül terveztem jönni. Ennyit akartam, akkor jövő héten tali  van. Puszika és próbálj kiesni végre az elviselhetetlen tökéletes szerepedből.

 - Szia Sam!

 - De tényleg! Jó, jó szióka! – kacagott bele a telefonba, majd kinyomta. Szörnyűséges nőszemély. Elfelejtettem megkérdezni mennyi időre jön. Na, nem baj. Visszacsúsztattam a zsebembe a telefont, majd ismét Zoe felé fordultam.

 - Bocs. Nos, mehetünk?