Nathaniel

Egy szál törölközőben feküdtem a hatalmas franciaágyamon a plafonon bámulva a kisebb repedéseket. Semmi kedvem nem volt sehova menni. Beszéltem Zoeval. Nem is volt rám kíváncsi. Nem akart megcsókolni. Pedig én elterveztem, hogy bármi áron, de visszaszerzem. És mikor már magamhoz öleltem, egyszerűen eltaszított magától. És otthagyott. Mielőtt még tátogni lett volna időm lelépett. Pedig én csak közel akartam lenni hozzá. Miért hülyít? Amarilla is azt mondta, hogy Zoe beszélni akar velem. Azt hittem, hogy majd a nyakamba veti magát megcsókol és minden a régi lesz. Hiszen én miatta nyertem meg a versenyt. Azért küzdöttem annyira, hogy ismét észrevegyen és velem legyen. Meg kell szereznem. És csak ezért fogok elmenni ma este a buliba. Mert onnan én ma csak Zoeval jövök vissza.
Gondolataim végeztével lecsavartam magamról a kasmír töröklözőt és az izmos mellkasomon végig folyó vízcseppeket letöröltem vele. Miután felöltöztem, megigazítottam kócos hajam és belenéztem a tükörbe. Miért nem hiányzom Zoenak? Sexy vagyok egyszerűen ellenállhatatlan és minden csaj csak engem akar. Kivéve egyet. Nem értem. Mit kellene még tennem? Villantottam egy kesernyés mosoylt tükörképemnek, majd zsebre dugott kezekkel indultam kifelé az iskolából.
- Gwen, ha lány lennék, most rózsaszín miniszoknyában és mélyen dekoltált felsőben álldogálnék itt előtted, hogy megfektess. De ha te ezt látod, akkor valami hatalmas szemüveget fogok az orrodra heggeszteni - köptem gúnyosan a srácnak, majd beszáltam az autóba.

Jó, Zoe sehol. Akkor minek jöttem el? Visszamegyek és megkeresem. Jajj, csak nem az én édes drága egy éjszakás ribancom ül a kanapén? Szerzek valami használható italt, aztán szépen elbeszélgetek vele, amíg meg nem érkezik Zoe. Utána pedig minden figyelmemet neki fogom szentelni. Ha kell, a tenyeremen fogom hordozni. De nekem szükségem van rá!