A takaró és a tömérdek párna közül egy kócos, fekete hajzuhatag kandikált ki. Még jó, hogy több nem látszott belőlem. Nem voltam valami szép látvány az biztos. Miután sikerült felmásznom a szobámba megúszva a délelőtti programokat (habár én voltam az egyik szervező), belevetettem magam az ágyba és a hét további részében ki sem tervezek mászni. De természetesen nekem ez sem jön össze.
- Azonnal kellj fel és húzzál le! – jött a másik ágyról egy felháborodottan csipogó hang. Egy unott mordulás volt a válaszom és, hogy még mélyebbre ástam magam a párnák közé.
- Viviana Niel!
- Kuss! Aludni akarok. – emeltem fel kócos fejemet.
- Francokat! Indulj öltözni! – rángatott ki a pihe-puha ágyikómból Maya. Ez bolond… Belökdösött a fürdőszobába, majd kifelé menet becsapta maga mögött az ajtót. Csodás. Szóval most menjek le abba az átkozott buliba és szenvedjek az álarcom mögött? Nos, igen. Ez lesz.
Halántékomat masszírozva hallgattam a mellettem álldogáló Maya idétlen fecsegését. Elvileg azért van itt velem, nehogy meg tudjak lógni.
- Brightmore… nem fogok elszökni, megnyugodhatsz. Csak… fogd be és inkább menj azok közé akik élvezik a semmitmondó gagyogásodat. – mondtam végül. Na, még egész kedves voltam. Ez nem lesz jó… kezdek visszamászni a régi álarcomba. Darren kell nekem. Ha ő velem van mindig jobb kedvem lesz. Sóhajtva dobtam le magam az egyik kanapéra, majd kedvtelenül kortyoltam bele a kezemben tartott minimális alkoholtartalmú löttyöt. Azt hiszem, most egy időre elkerülöm az alkoholt. Múltkor sem végződött jól… nem akarok még egy ekkora hülyeséget csinálni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése