Viv

Kedvtelenül léptem be Massie szobájába, ahol először lapostányér méretűre nőttek a szemeim, majd kénytelen voltam elfintorodni.
- Jézus isten… hogy képes ebben élni…?- ráztam meg a fejem, majd ledobtam magam a fehér kanapén. Ha még külön-külön lennének a dolgok, akkor azt mondom, hogy jó. De így összezsúfolva… szörnyű. Üvegezni? Komolyan üvegezni akarnak? Nem normálisak. Ennek a hülye játéknak sosincs jó vége. Utoljára ööö… azt hiszem nyolcadikban üvegeztem. Azóta se. De meg kell mondom, nem éreztem kifejezett hiányát. Nem megoldható, hogy én ne játszak csak üljek és röhögjek rajtuk? Nem. Tudom. Úgyse engednék. Blee… gonoszak. Nem is kéne itt lennem. Hanem inkább valahol Darrennel.
- Te Zoe, jól hallottam, hogy múltkor megismerkedtél Darrennel? – kérdeztem szélesen mosolyogva a lánytól. Darren mesélte, hogy képen öntötte egy flakon naptejjel. Csodásan nézhetett ki mit ne mondjak.
- Most komolyan baromkodni akartok azzal az üveggel? – kérdeztem gúnyosan. Miért érzem én úgy, hogy csak rossz sülne ki abból, ha mi elkezdenénk ezt a játékot…?