Leültem a kanapéra, de kár volt. Miután Amarilla csatlakozott Vivihez és Hozzám, természetesen Nathaniel indult el felénk. Nagyon reméltem, hogy nem velem akar már megint beszélni. De mivel Viviana lelépett, Amarilla pedig elment táncolni, hát már semmi esélyem nem volt, hogy tovább meneküljek Nathaniel elől.
- Nate, kérlek érts meg - mondtam neki csendesen, ahogy leült mellém. Most egyáltalán nem volt tolakodó és még tekintete is keményen és érdektelenül csillogott. Nem tudtam mi történt amíg kint volt. Hiába fürkésztem szemeit és markáns arcvonásait, nem viszonozta pillantásom.
- Soha nem fogom megérteni Zoe - kezdett bele, miközben a szemközti üres falszakaszt tűntette ki tekintetével. - Egyszer még visszajössz hozzám. De nem erőltetem. Várni foglak... de akkor legyünk csak barátok - ajánlotta fel, és hangszíne felett elsiklottam. Hamár ő is beleegyezett ebbe, akkor haladunk. Ugyis el fog egyszer felejteni. Túl fog lépni. Mikor rám nézett, céltudattól csillogó íriszeivel, megingott határozottságom, hogy ő valaha is túl fog lépni.
- Rendben, csak barátok - bólintottam egyet, majd kezet fogtunk. Ez így nem lesz jó.
- A barátok táncolhatnak, igaz? - kérdezte elgondolkodva, de meg sem várva válaszomat, felhúzott és a táncparkett középre vezetett. Még véletlenül sem valami gyorsabb számot játszottak volna. Nem, az kizárt, hogy egyszer szerencsém legyen. Éppen egy lassú szám kedődött el. Nate magához húzott, de kezeit, már megszokásból a csípőm köré fonta. Megróvóan pillantottam fel rá, de úgy látszik ebből semmit nem értett, így muszáj voltam kezeit feljebb tolni, egészen a derekamig.
- Tudod, csak barátok - pár percig még lassan ringtunk a zene ritmusára, de aztán én voltam az, aki közelebb húzódott hozzá. Fejemet mellkasába fúrtam és egészen közel bújtam hozzá. Lehet már megint mindent elrontottam, de olyan jó volt újra a közelében lenni.
- Ezt is szabad? - kérdezte csendesen, majd egyre közelebb hajolt, de mielőtt megcsókolhatott volna, elfordítottam arcomat és csak azt engedtem, hogy az arcomra adjon egy puszit.
- Igen szabad - mosolyogtam rá szélesen. - Keressük meg inkább a többieket. Vivi így is elmenekült, mert nem bírja a társaságot. Rég beszéltem vele is. Te, hogy állsz vele mostanában? - csicseregtem kifelé menet, majd rögtön célbavettem Gwent és Mirát, mivel a többiek eltűntek.
- Hello gyerekek. Mi a helyzet? Hol van mindenki? - vigyorogtam szélesen a többiekre, majd kihúztam kezemet Nate-éből, mert észre sem vettem, hogy kézenragadott....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése