- Ami egy baráté - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, majd elindultam Darrennel az autójához. - Azért figyelmeztetlek, hogy velem nem könnyű vásárolni. Aztán, valahogy megoldjuk az estét - küldtem felé egy magabiztos mosolyt, de ahogy elindultunk és meghallottam szavait, félő volt, hogy kigyullad az arcom. Mi van velem? Ennyire nem vagyok pironkodós. Össze kéne szednem magam.
- Volt már dolgom aggódós, családcentrikus anyucikkal - húztam gúnyos félmosolyra rózsaszín ajkaimat. - Talán elbírok vele. A szüleink szerintem jól megértenénk egymást. Az ilyen magas elvárásokkal rendelkező szülőket, tudom kezelni. Mindig csak azt kell mondani nekik amit hallani akarnak és akkor gyorsan lelépnek. Anyám legalábbis, ha minden a tervei szerint halad, akkor gyorsan lelép. De azért valami konkrétum? Amit tudnom kell, hogy nehogy ketten mondjunk nekik két félét - mondtam Darrennek, és le sem tudtam róla venni a szememet. Hát, én bele vagyok csavarodva. Hogy lehet valakinek ennyire édes arca? És csókolni való ajkai, és gyönyörű szemei és... elég volt. Darren szavai zökkentettek vissza a valóságba.
- Szóval imádod - vigyorodtam el ravaszul és megcsóváltam fejem. Ilyen átlátszó bókoknak dőlök be? Te jó ég. Össze kellene szednem magamat. Nem lehetek ilyen kis nyápic liba.
- Ez megfelel konkrétumnak? - Ahogy lefékeztünk a piros lámpánál megragadtam Darren pólóját és odahúztam magamhoz és ajkaimat az övére tapasztottam és vadul megcsókoltam. Ez a csók, már egyáltalán nem hasonlított ahoz amit a parton váltottunk.
- Szerintem menni fog - vigyorodtam el gonoszan, majd hátra dőltem és megnyaltam alsó ajkamat. - Mit szólsz a cseresznyés szájfényemhez, édes? - kérdeztem vigyorogva, majd el is nevettem magam. Valahogy már magabiztosabbnak éreztem magam. Nem pirulhatok el minden bókján.
- Mit szólnál a közeli plázához? Ott vannak a kedvenc üzleteim - jelentettem ki a srácnak, majd odahajoltam és és letöröltem szája széléről az ott maradt szájfényt.
- Ezt gondolom anyuciék nem szeretnék látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése