Holnapra három oldalas esszét kell írnom Shakespeare gyermekkoráról, és ezidáig két órás keresgélés után sem találtam semmi használható információt. Feladom és megkérem a tanárt, hogy adjon valami másik feladatot. Hogy lehet ilyen hülyeséget kitalálni? Shakespeare-nek még gyerekszobája sem volt. Akkor meg, hogy írjak róla? Ezek a tanárok is direkt olyan feladatokat válogatnak, amiket a diákok ugysem tudnak megcsinálni. Így osztogathatják az egyeseket. Élvezik, hogy ha valakivel évvégén együtt mehetnek pótvizsgázni. Szerencsémre, egy óra múlva már egy nagy halom könyvvel a kezemben sétáltam egy hosszú asztalhoz. Éppen sikerült letennem a könyveket, mikor Darren jelent meg mellettem. Tudni kellett rólam, hogy rossz a lelki ismeretem, így nem sokon múlott, hogy a vaskos irományok ne a földön végezzék, vagy Darren lábán. Nagyon ugrottam és egy elfojtott sikkantás tört fel torkomból a srác látványára. Félre értés ne essék, már megint lélegzetelállítóan sexy volt... de ha meglátom egyébként sem vagyok önmagam. Megbolondulok és olyanná válok mint egy izgulós kislány az első csók előtt.
- Szia Darren - mosolyodtam el bájosan, miközben neki döntöttem csípőmet az asztal peremének és zavartan igazítottan egy kósza tincset fülem mögé. - Mi járatban erre? Leülsz? Éppen Shakespeare-ről próbálok valami elfogadható irományt összehozni - húztam el számat és közben leültem az egyik székre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése