Meredten bámultam az égen ragyogó tüneményt, mely fényével megtörte a tenger habjait. A szél egyre vadabbul tépte aranyszőke tincseimet és hagytam, hogy ruhám alját is meglengesse. Ugysincs itt senki, aki megláthatna bármit is. Egyébként sem mondanám magam túlságosan szemérmes fajtának. Pár percig lecsuktam szemeimet és hagytam, hogy a sóstenger illata átjárja egész testemet. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki hatalmas erővel nekem száguld és már majdnem a vízbe pottyantam, mikor vosszarántott. Vízes ruhával nem sok kedvem lett volna visszamenni a suliba. Így se sok van. Felpillantottam a srácra, akit ma már láttam. Amarillával jött el a koleszig, utána viszont eltűnt.
- Legalább bele nem estem - mosolyogtam a srácra, majd lefejtettem magamról karjait és kisétáltam a vízből. - És, hogy hívnak? Én Zoe vagyok, Zoe Crawford - mutatkoztam be, majd az arcát kezdtem vizsgálni. Mivel még nem láttam az iskolában, nem volt róla semmiféle információm. Ez pedig furcsa mert általában mindenkit ismerek, aki itt él Sidney-ben.
- És, hogy hogy itt kint vagy? Ilyenkor mindenki valahol bulizik - jegyeztem meg enyhe keserűeséggel, ahogy visszagondoltam az estére.
- Legalább bele nem estem - mosolyogtam a srácra, majd lefejtettem magamról karjait és kisétáltam a vízből. - És, hogy hívnak? Én Zoe vagyok, Zoe Crawford - mutatkoztam be, majd az arcát kezdtem vizsgálni. Mivel még nem láttam az iskolában, nem volt róla semmiféle információm. Ez pedig furcsa mert általában mindenkit ismerek, aki itt él Sidney-ben.
- És, hogy hogy itt kint vagy? Ilyenkor mindenki valahol bulizik - jegyeztem meg enyhe keserűeséggel, ahogy visszagondoltam az estére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése