2010. november 12., péntek

Amarilla & Brendon

Illa:

- Csak feljöttem megnézni minden rendben van e. Massie. Üdvözöllek, Shane Dalton vagyok. Elnézést, hogy nem mutatkoztam be bunkó voltam. - Nyújtotta a kezét neki. Hát csak ne nyújtogassa...nem mondok semmit a lánynnak, így is idegesítő hülye qrva és az is marad. - Az unokaöcsém, lent vár téged. Azt üzeni, a Sexy ruhában mennyél hozzá, azt mondja tudni fogod miről beszélek. - Mondta neki, majd megcsóváltam a fejemet, és megfordultam bámultam ki a tengerpartra.

Na jó, nem tudom mit kéne tenni. Elfelejteni a gondolatokat. Hallottam becsapódni az ajtót, és néztem Brendont, aki ül és vár. Bár rámis várna egy herceg, aki nem ver át és tökéletes pasi...
- Baj van? - Kérdezte, miközben odasétált hozzám Shane, és ő is bámult a messzeségbe. Nem is tudom baj lenne e, vagy mi.
- Nincsen, vagyis nem tudom. Sok mindenen töröm az agyam amit Massievel beszélgettünk. A lelki világomba taposott, de hiszen te tudod a legjobban Shane, hiszen ha Hope nem segít a nehéz időszakban akkor, már rég a túlvilágon szagolnám az ibolyát és beszégletnék a sok rokonnal a régi szép időkről.  - Fejeztem ki, magam ahogy lehetett. Nem tudom talán még mos tis az él bennem, ahogy apa kivágta anyát mint macskát szarni és azóta az utcán él. Na hja...
Nem tökéletes, az életem de legalább boldog vagyok.
- De Illa, ez nem azt jelenti, hogy nem vagy boldog. Amit anya segített nektek az csupán egy kezdő lökés volt, a többit ti intéztétek el. Te például nem akarlak megbántani, tényleg úgy viselkedsz mint Mia néni viselkedik kint ál a placcon.  - Jó értem mit mondd. - Próbálj gondolkodni, hallottam lent  a veszekedést.. és a véleményt.. nagy részben igazat adok Massienek, de én szeretlek mert az egyetlen védet kis unokahugicám vagy. - Barackot adott a fejemre, ezt utálom pfujj...
- Na jó hagyjuk őket, úgyi smeglesznek. - Mentem be a szobámba magamra zártam az ajtót és leültünk tvt nézni. Másnap délutánig ki sem mozdulok a szobából.


Bred:

Unalom..unalom...unalom... nem hiszem el én csak várok és várok nem értem miért kellett idejönnie veszekedni. Mindegy lenyugodtan addig kedvenc unokabátyámmal, beszélgettem meg hülyültünk kicsit mint az óvodában. Háh..
Várom az egyetlen életforrásomat, hogy megjelenjen mert már nagyon hiányzik. Húúú de nyálas volt....  na mindegy. Látom jön felém héé felvontam a szemöldökömet.
- Hogy meglesd a tökéletes testemet, fel kellett volna venned a ruhádat drágám.... - Húztam le a homokba, a lányt és a testére szórtam a homokot amik csiklandozták a lányt.

- Mi tartott ilyen sokáig? - Csókoltam, meg ugy rülök, mint egy kutya h a gazdija hazatalált. Komolyan idióta vagyok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése