2010. november 20., szombat

Zoe

Már egy órája folyattam magam a forró vízet a zuhany alatt. Hátamat a hideg csempe burkolatú falszakasznak vetettem és mélyen lélegeztem be a helyiség párás levegőjét. Elnehezedő pilláimat egyre sűrűbben csukogattam le, pedig erőt kellene vennem magamon és felébredni. Négy óra alvás után akkora bőröndök díszelegnek a szemem alatt, mintha az Északi-sarkra indulnék. Pedig csak kevesebbet aludtam a szokásosnál. Nem kellene annyit találkoznom Darrennel, mert legjobb esetben is, hajnali kettő tájban esek vissza a kollégiumba. Egy bizonytalan mozdulattal elzártam a vízet, majd magam köré csavartam egy puha törölközőt és visszaindultam a hálószobámba, hogy végre felöltözzek. Nem is tudom miért megyek erre a kirándulásra. Azon kívül, hogy ott lesz Christian. De mivel megígértem neki, hogy ma találkozunk, muszáj ott lennem, és Darrennek is más programja van. Így aztán erőt vettem magamon és beálltam a szekrény elé. 
Sokáig válogattam a ruhák között, végül választásom egy szűk, sötét színű farmerra esett, egy fekete pántos toppra, melynek mély dekoltázsát csipke díszítette és egy ugyan csak fekete bőrből készült, széles övre. Hajamat felkontyoltam fejem tetejére, csak fufrumat hagytam kiengedve, mely minduntalan visszahullt ezüstszürke íriszeimbe. Halványan kisminkeltem magam, majd fülembe akasztottam egy lógós fülbevalót. Fejem búbjára tűztem napszemüvegemet, és miután felvettem szürke, mell alatt behúzott kardigánomat és balettcipőmet a tükörben meg kellett állapítanom, hogy így már egészen kipihentnek nézek ki. Felkaptam autókulcsomat az éjjeliszekrényről és amilyen gyorsan csak tudtam a kikötőbe hajtottam. Hát nem is én lettem volna, ha pont ma nem botlok rendőrökbe. Gyors hajtás, nem bekötött biztonságiöv... stb. Miért nem értik már meg, hogy az az idétlen öv semmire nem jó, csak, hogy megfojtson? Magyarázhatom én ezeknek... bunkók. Azt hiszem beszélek Christiannal erről, mert nem akarok százezreket büntetésre kifizetni. Másra is költhetem azt a pénzt. És ha ilyen kapcsolataim vannak, akkor miért is ne használnám ki őket?
Ahogy felszaladtam a hajó fedélzetére, pár ismerős arcot pillantottam meg. Christian persze nem volt sehol. Pedig minnél előbb beszélnem kellene vele, mielőtt még valaki bejelenti ezt a hülye büntetést. 
Lehet nem kellene odamennem. Nem mintha tartanék Norától, de valahogy nincs kedvem a beszólásait végig hallgatni. Nem is értem miért van ennyire elszállva magától. Na, nem baj. Itt van Massie is. Majd vele beszélgetek, amíg ide nem ér Christian. 
- Hello, mindenkinek - néztem végig Canzie-n és Norán, majd Massie felé fordultam és egy mosolyt erőltettem csillogós ajkaimra. - Szia Massie. Mi a helyzet veled? Rég láttalak. Mostanában Brendon ennyire lefoglal? - kérdeztem egy gunyoros vigyorral, miközben neki dőltem a korlátnak és figyeltem, ahogy kihajózunk a kikötőből. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése