2010. november 7., vasárnap

Vivi

Rendkívül jól szórakoztam a többiek szerencsétlenkedésein. Azonban néhány részleten leragadtam. Brendon és Massie? Te jó isten… Ez jobban sokkolt, mint a Darren Zoe… Egyre rosszabb. És még mindig fogalmam sincs róla, hogy ki az a kiscsaj, akit épp Sebastian nyaggat. Aki épp hülye papír fecniket hajigál. Unottan emeltem fel az egyik kezemet, hogy legalább az arcomat megvédjem tőlük, aztán kelletlenül fordítottam oldalra a fejemet.
 - Farrel? Ez akkor az exed húga? – kérdeztem Illától, majd megpróbáltam arrébb húzódni, mikor Hemsworth leült közénk. Máshol nem volt hely?
 - Esélytelen, hogy jegyzeteljek neked. Van kezed, nem fog letörni, ha megdolgoztatod egy kicsit. – vontam vállat, miközben ráérősen firkálgattam a füzetem sarkába. Jéé, a másik kiscsaj felpofozta. Bár megértem.
 - Megérdemelted. – pislogtam angyalian, mikor Nora(?) könnyes szemmel tovább állt. Mikor Hemsworth utána kiabált, először csak gúnyosan mosolyogva hallgattam. De aztán… akaratlanul is ajakimhoz emeltem a kezemet. Szemeim teniszlabda méretűre nőttek. Engem megcsókolt…
Zavartam ráztam meg a fejemet és pillantottam az épp belépő Jonathanra. De jó. Akkor már óra után beszélhetek vele, hogy hajítsa ki Mayát a szobámból. Hogy hogyan fogom rávenni, arról még fogalmam sincs. De valahogy csak megoldom. Remélem.
 - Hülye. Ha te nem figyelsz, legalább én had tegyem meg. – úgyse fog menni, ha itt ül mellettem. Makacsul a tankönyvre függesztettem tekintetemet, de valahogy nem sikerült felfognom a szavakat. Na, hogy is van ez? Eddig minden tökéletesen ment, aztán jön ez… ez itt mellettem és mindent összezavar.
 - Egyébként ez Maya írása Illa. Ott rohad a szobában és hajnali hat óta azért hisztizik, hogy írjak le neki, hogy mit vettünk mert, ha lemarad akkor tényleg meg fog bukni. – vontam vállat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése