Menjenek csak büntetésre. Fessék le az iskolát, pucolják a wc-ket, takarítsák a koleszokat, mosogassanak.... Mi az, hogy én is? Ezt nem hiszem el, hogy nekem is mindig meg kell szívnom. Most is ennek a vén bolondnak minek kellett kihívnia? Nem volt más negyven diák, akiknek eszükágában sem volt odafigyelni, de természetesen engem ki tudott szúrnia. Mekkora egy szemétláda paraszt ez a férfi. Alig várom, hogy elballagjak innen. Brendon meg még ront a helyzetünkön.
- De hát Mr. Block, miért kell mindenkit büntetésre küldenie, mikor csak Brendonnak túl nagy a szája? Sebastian ráadásul ötöst kapott, az egy dolog, hogy én egyest kaptam, a semmire, mert ennyi erővel be sem kellett volna jönnöm órára, de hallatlan, hogy mind a négyünket küld büntetőmunkára. Miért nem fogja be rögtön az egész osztályt? Végülis, a gólyák is hagy ismerjék meg milyen az iskolai élet, hátha úgy be lesznek fenyítve, hogy a következő hónapban köszönik a lehetőséget, de inkább átiratkoznak másik iskolába - érveltem felháborodottan.
- Diákot nem foghat munkára - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, majd meghallottam az életet mentő óra végét jelző csöngőt. Hála az égnek. Megtudok bolondulni ettől a férfitől. Azt hiszi, hogy mert ő itt a főfejes mindenkinek bevésheti az egyest, szabadon szólogathat be nekünk... Hát hol él ez? Még szerencse, hogy apámnak elég nagy pénzbeli részvényei vannak, így lehetetlen, hogy engem bármikor is kirúgjanak. Még a végén Jonathan és az ő iskolája válságba kerül. Mennyire szörnyű is lenne.
- Induljunk... - szűrtem a szavakat Sebastiannak és Brendonnak, majd mérgesen kaptam fel táskámat, amit ki sem nyitottam, ugyanis felesleges lett volna, mert ugysincs benne semmilyen felszerelés, ami mára kellett volna. Minek bepakolni? Tök felesleges. Habár ennyi erővel nem kellene táskát sem hordanom. Na, jó azért a látszat fontos.
- Brendon, miért nem bírod a farkadat egyszer az életben a gatyádban tartani? - kiabáltam rá a fiúra, mikor már kint álltunk a folyosón. - Feltétlenül muszáj neked ilyen megjegyzéseket hozzáfűznöd a témához? Most mehetünk falat festeni. De tudod, én leülök az egyik padra és onnan fogom nézni ahogy dolgozol. Mert már megint te csináltál hülyeséget - Még szép, hogy vérig voltam sértve. Hát, hogy ne lettem volna, mikor olyan dologért büntetnek meg, amit el sem követtem.
- Diákot nem foghat munkára - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, majd meghallottam az életet mentő óra végét jelző csöngőt. Hála az égnek. Megtudok bolondulni ettől a férfitől. Azt hiszi, hogy mert ő itt a főfejes mindenkinek bevésheti az egyest, szabadon szólogathat be nekünk... Hát hol él ez? Még szerencse, hogy apámnak elég nagy pénzbeli részvényei vannak, így lehetetlen, hogy engem bármikor is kirúgjanak. Még a végén Jonathan és az ő iskolája válságba kerül. Mennyire szörnyű is lenne.
- Induljunk... - szűrtem a szavakat Sebastiannak és Brendonnak, majd mérgesen kaptam fel táskámat, amit ki sem nyitottam, ugyanis felesleges lett volna, mert ugysincs benne semmilyen felszerelés, ami mára kellett volna. Minek bepakolni? Tök felesleges. Habár ennyi erővel nem kellene táskát sem hordanom. Na, jó azért a látszat fontos.
- Brendon, miért nem bírod a farkadat egyszer az életben a gatyádban tartani? - kiabáltam rá a fiúra, mikor már kint álltunk a folyosón. - Feltétlenül muszáj neked ilyen megjegyzéseket hozzáfűznöd a témához? Most mehetünk falat festeni. De tudod, én leülök az egyik padra és onnan fogom nézni ahogy dolgozol. Mert már megint te csináltál hülyeséget - Még szép, hogy vérig voltam sértve. Hát, hogy ne lettem volna, mikor olyan dologért büntetnek meg, amit el sem követtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése