Nathaniel

Mit csináljon az ember péntek este, ha egyetlen kedves barátja sincs a közelben. Nekem erre az alkalomra is lenyűgöző ötletem támadt. Hosszú és magabiztos léptekkel haladtam Viviana Niel szobája felé. Miért is ne lenne ott? Hiszen neki egyetlen egy programja lehet csak, még hozzá, hogy engem szórakoztasson és a kedvemre tegyen? Nem de bár? Dehogynem. Egyben biztos voltam. Ha bármiféle idétlen elfoglaltsága is lenne, a vonzerőmmel megváltoztatom a döntéseit. És különben is, nem hagyhatja, hogy én Nathaniel Hemsworth életem értékes perceiből, akárcsak egy felet is elpazaroljak. 

Egy percig sem teketóriáztam, megköszörültem torkomat és határozottan lenyomtam a tömör réz kilincset. Valahogy a kelleténél halkabbra sikerült, ugyanis senki nem rohant az ajtóhoz megnézni ki is érkezett. Viszont, ha nyitva van, akkor van itt valaki. De valószínűleg nem az a rózsaszín vigyorgó tyúk, ugyanis hatalmas táskákkal láttam valamelyik este kiszambázni egy taxihoz. Lábammal hanyagul belöktem magam után az ajtót, majd zsebem mélyére süllyesztettem kezeimet és hátamat a falnak vetettem. Ahogy szememet végig járattam a szobán, valami idegen tárgyat, vagy mondjam inkább, hogy gazt találtam az ágyon? Fujj. Vörös rózsa. Lássuk csak, ki küld ilyet kedvenc ágyasomnak. Kimért léptekkel az ágyhoz sétáltam, majd végig dőltem rajta és félig ülő helyzetbe tornásztam magam. Lábaimat keresztbe tettem egymáson és a virágot pár ügyetlen mozdulattal a falhoz csaptam, így ahogy azt vártam, megtört a szára. Végülis csak egy giz-gaz. No, megjött. Mit flangál itt meztelenül? Csak engem várhatott. Nincs más épeszű magyarázat erre, ugyanis a virághoz semmiféle nevet nem tűztek.

- Hali Vovi - suttogtam rekedtes és émelyítően sexy hangon a sötétbe, majd hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, csettintettem egyet nyelvemmel. Nem mintha már a puszta jelenlétem nem lenne elég, hogy szívinfartust kapjon, de azért én szíves örömest rásegítek még egy cseppet. 

- Tetszik a rózsád. Csak egy kicsit lekonyult. - emeltem fel a virágot és szám sarkát is lebiggyesztettem a hatás kedvéért. - Na de, Vovi. Ezzel akartam neked bemutatni, hogy fog annak a fasznak lekonyulni a pofájáról a vigyor, amelyik ezt küldte neked - mértem végig tetőtől talpig a fehérneműben toporgó lányt. Természetesen, közben muszáj voltam beszívni felső ajkam, nehogy még tovább fantáziáljak. Inkább térjünk vissza a rózsához.

- Mennyire örülsz nekem? - kérdeztem tőle édes hangon, miközben rákacsintottam és lerúgtam magamról a cipőimet.