Tökéletes helyem van itt. Erre elveszi azt a büdös paréjt is. Hát megáll tőle az eszem. Míg más nők meg se próbálnának kekeckedni velem, ez kifejezetten élvezi, ha ellentmondhat nekem, és mindent ellenkezőleg csinálhat, mint arra én engedélyt adok. Mi az hogy nem érek rá? Hát, esküszöm, hogy még az álam is leesett volna a helyéről, ha függőlegesen álltam volna, két lábbal ezen az átkozott hajó padlón.
- Majd én teszek róla, hogy ráérj - húztam ravasz mosolyra ajkaimat, majd ahogy fölém hajolt, megragadtam csuklóját és magam alá rántottam. - Szóval, nézzük csak, hol is van az a telefon? - pislogtam ártatlanul Viviananak, aki már megint tiszta ideg volt. Imádtam, mikor ki tudom hozni belőle a vadmacskát. Melyik másik állatnak tudnak így izzani a szemei? Ha nem az éppen birtoklási vágyban szenvedő nagymacskák. Na, Viviana egy a nagyra nőtt cicák közül. Csak nem képes kárt tenni velem. Kihalásztam a kispárna alól a telefont, majd megnéztem kitől és milyen üzenetei is jöttek az utóbbi időben.
- "Érj rá, mindjárt ott vagyok" - idéztem az SMS-t, amit körülbelül, fél órája írtam Vivinek, de valószínűleg nem vette észre, pont úgy, ahogy azt a másikat sem, amit Mark küldött neki. - "Virágszálam, te vagy akiért ma érdemes volt felkelnem. Nagyon remélem, hogy hamarosan ismét láthatlak, hogy legyen miért mosolyognom" - torzítottam el hangomat, és imitáltam Mark magas és reszelős hangját. Azzal a csávóval se beszélnék. Tuti, hogy tangát hord, a haját meg minden reggel egy doboz zselével hozza rendbe, különben úgy nézne ki, mint egy oroszlán. A vadbarom. Na nem baj, majd én beszélek Markal.
- Jobb programunk lesz, mint ez a Mark. Nem is akarsz te elmenni - kacsintottam a lánynak, miközben tárcsáztam Mark számát. - Legalábbis a tangás ficsurral nem. Majd én teszek róla - mondtam nyugodt és őríjtően sexy hangon, és reméltem ő is félreérti a mondatomat. - Na most figyelj, miért nem mész te randizni Markkal - lóbáltam meg a telefont orra előtt, majd kihangosítottam és mikor Mark beleszólt, nemes egyszerűséggel beleejtettem alsóneműmbe.
- Viviana, minek köszönhetem, hogy megtisztelsz és felhívsz? - kérdezte mézes-mázas hangon Mark.
- Köszönj csak neki. De két méterrel messzebbről, nem fogja hallani. Gyere közelebb Viviana - mondtam röhögve a lánynak és ágyékomat előre toltam.
- Csá Tangás. Remélem hallassz. Viviana most elmeséli neked, hogy miért kell üvöltöznünk, hogy te is halld amit mondunk - kiabáltam és egy kicsit lehajoltam. Alig néztem ki hülyén, miközben övemhez beszéltem. De kit érdekel? Vivinek ez megalázóbb.
- Na, menj arrébb - löktem arrébb a lányt, majd visszafeküdtem az ágyra és néztem ahogy Viviana azt se tudja, hogy tegye le a telefont, melyből még mindig Mark cunci-mókus hangja szűrődött ki.
- Vovi, kivehetnéd onnan. Mert megőrülök a hangjától. Most hogy elmondtad neki mi történik, már ugyse visz randizni - forgattam meg szemeimet, de még mindig kajánul vigyorogtam a lányra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése