Megtébolyultan fel-alá sétáltam a kikötőben. Míg egyik kezemmel zsebemben telefonomat szorongattam, addig másikkal percenként borzoltam össze mogyoróbarna tincseimet. Egy kívülálló nem tudta volna mire vélni, hogy percenként túrok bele hajamba. Aki viszont ismert, az tudhatta, hogy ez a mozdulatsor megnyugtatott. Főleg mióta elkezdtem leszokni a cigarettáról, ami elég elveszett ügynek tűnik. Idegesen járattam szürke szemeimet a horizonton, ahol a nap már lenyugodni készült, viszont egyetlen hajót sem láttam feltűnni. Mi a franc van már? Itt kellene lenniük. Amarilla is egyre többször nyitja ki a száját. Mennyire jó is volt, amíg meg volt szeppenve és nem mert szólni egy átkozott szót sem.
- Amarilla, még mindig várunk - fordultam szembe a lánnyal és tekintetemből mindent ki lehetett olvasni. Egyszerűen meg akartam csak ölni Farrelt. Nem voltam észnél. Éppen ezért jött kapóra szembe a folyosón Amarilla. Így még nagyobb fájdalmat okozhatok neki. Ráadásul Amarilla, még csak nem is sejti, hogy miért vagyunk itt. De ha tudná sem engedném el.
Pár perccel meghallottam, egy hangos sípszót, mely jelezte, hogy a hajó végre megérkezett. Ideje volt már. Erősen megragadtam csuklóját és amilyen közel csak tudtam, magamhoz húztam.
- Nyugalom, csináld azt amit mondok és akkor nem sokára visszamehetsz a suliba - suttogtam a fülébe, de az idegességtől párszor megremegett hangom és csak a visszaérő túristák tömegét fürkésztem nyughatatlanul. Már Massie-t is láttam leszállni, amikor Norát pillantottam meg. Tökéletes. Két legyet egy csapásra. Ezzel a ribanccal ugyis beszélni valóm van.
- Amarilla, itt várj meg. El ne menj - nyomtam Illát egy oszlopnak, majd ellazítottam arcizmaimat és egy macsó mosolyra húztam vonásaimat.
- Hi Farrel - rántottam meg hátulról a lányt, kezemet pedig mélyen melegítőjének zsebébe csúsztattam, úgy húzva még közelebb magamhoz. - Hol csináltad a videót? - kérdeztem ridegen, és egyre erősödött szorításom csípőjén. - Meg tudod magyarázni, vagy szeretnéd, ha a bátyádat még az országból is kitoloncolnák? Hm? Na, mivel magyarázod ezt az egészet? - vontam fel kérdőn szemöldökömet. - Zoe ma nem lehetett a hajón, ugyanis... programja volt - hangsúlyoztam gúnyosan, hiszen nagyon nem tetszett, hogy mostanában azzal az egyetemista fasszal tölti a napjait, akit egyáltalán nem is ismerek. De legalább annál kevésbé fog érdekelni, mikor betöröm az orrát. Zoe meg már beszélni sem ér rá... mert Vele van.
- Ki vele, mikor csináltad a felvételt? És miért kellett nekem elküldened? Hm?
- Amarilla, még mindig várunk - fordultam szembe a lánnyal és tekintetemből mindent ki lehetett olvasni. Egyszerűen meg akartam csak ölni Farrelt. Nem voltam észnél. Éppen ezért jött kapóra szembe a folyosón Amarilla. Így még nagyobb fájdalmat okozhatok neki. Ráadásul Amarilla, még csak nem is sejti, hogy miért vagyunk itt. De ha tudná sem engedném el.
Pár perccel meghallottam, egy hangos sípszót, mely jelezte, hogy a hajó végre megérkezett. Ideje volt már. Erősen megragadtam csuklóját és amilyen közel csak tudtam, magamhoz húztam.
- Nyugalom, csináld azt amit mondok és akkor nem sokára visszamehetsz a suliba - suttogtam a fülébe, de az idegességtől párszor megremegett hangom és csak a visszaérő túristák tömegét fürkésztem nyughatatlanul. Már Massie-t is láttam leszállni, amikor Norát pillantottam meg. Tökéletes. Két legyet egy csapásra. Ezzel a ribanccal ugyis beszélni valóm van.
- Amarilla, itt várj meg. El ne menj - nyomtam Illát egy oszlopnak, majd ellazítottam arcizmaimat és egy macsó mosolyra húztam vonásaimat.
- Hi Farrel - rántottam meg hátulról a lányt, kezemet pedig mélyen melegítőjének zsebébe csúsztattam, úgy húzva még közelebb magamhoz. - Hol csináltad a videót? - kérdeztem ridegen, és egyre erősödött szorításom csípőjén. - Meg tudod magyarázni, vagy szeretnéd, ha a bátyádat még az országból is kitoloncolnák? Hm? Na, mivel magyarázod ezt az egészet? - vontam fel kérdőn szemöldökömet. - Zoe ma nem lehetett a hajón, ugyanis... programja volt - hangsúlyoztam gúnyosan, hiszen nagyon nem tetszett, hogy mostanában azzal az egyetemista fasszal tölti a napjait, akit egyáltalán nem is ismerek. De legalább annál kevésbé fog érdekelni, mikor betöröm az orrát. Zoe meg már beszélni sem ér rá... mert Vele van.
- Ki vele, mikor csináltad a felvételt? És miért kellett nekem elküldened? Hm?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése