Nathaniel

- De miért dolgoztassam, mikor neked annyira profi a kézi munkád, hogy egyszerre két füzetbe is tudsz írni? - kérdeztem bájolgó hangon a lányt, de számról le sem lehetett volna vakarni a kaján vigyort. Tökéletes helyre ültem. Amarilla hamarosan abbahagyja a hülyeségét, hogy keressem meg Farrelt, aztán szépen röhög majd a hülyeségeimen. Viviana pedig tökéletes társaság, mindenféle szempontból. Jó unaloműzőnek a csaj. Ezt azért ilyen nyers formában vele nem közölném, hiszen még a végén faképnél hagyna. Mondjuk akkor ugyis megkeresném. Tőlem nem lehet egy könnyen megszabadulni. Főleg nem annak a személynek, akivel fontos terveim vannak. Már pedig Vivianaval még van pár elintézetlen ügyem. 

- Viviana, ugye tudod, hogy mit tervezek ma estére? - suttogtam rekedtes hangomon és az eddig kezemben gyűrögetett papírfecnit a lány kezébe nyomtam. Egyetlen, három betűs szó állt rajta, de valószínűleg ezzel már akkor tisztában volt, mikor feltettem a kérdésemet. Hiszen mi másért kellene nekem? Azt hiszem, az ágyas címet már átlépte. Valahogy többre tartom, mint a többi lányt, de a szerető kinevezés sem illeti még meg. Én nem vagyok szerelmes, és ő sem hangsúlyozza. Maradjunk a kamatyoló partnernél. Láttam ahogy a lány megdöbben. 

- Abban a sexy doktornénis jelmezben kellene jönnöd. Tudod estére nagyon beteg leszek... megmutassam hol? - kérdeztem piszkosul vigyorogva a lányt. Még jó, hogy ez a Jonathan szeret magának órát tartani, addig én felvilágosíthatom Nielt. Megragadtam a lány kezét, majd mellkasomra tettem és egyre lejjebb húztam, de övemnél megálltam. 

- Most te vezetsz - kacsintottam egyet, majd Illához fordultam.

- Farrel? Nem érek rá. Programom van. Valószínűleg Farrel nem tudna olyan örömöt szerezni, mint.... - hirtelen kaptam tekintetem Jonathanra. Mi az, hogy menjek ki a táblához? Miért én? Azt sem tudom miről van szó. Elmagyarázom neki, hogy készül a gyerek. Aztán hagy örüljön.

- Mr Block, miről is kellene beszélnem? - Egész biztos, hogy bármiről tudok előadást tartani. Csak nem biztos, hogy a tudományos részét és szakszavakkal tudnám előadni. 

- A gének... - kezdtem bele, habár fogalmam sem volt, hogy minek vannak. Ja, dehogynem. Azért néz ki ilyen torzonborzul ez a tanár, mert a szülei vaddisznók voltak. Most komolyan mit kéne mondanom? Haggyanak engem lógva. Ez nem az én műfajom. A gyakorlati biosz hibátlanul megy, páran igazolhatnák is, de az elmélet.

- Hát, tanárúr, nekem soha nem ment az elméleti rész... - csóváltam meg fejemet és hangosan felröhögtem. - Honnan kellene tudnom, miért örökölt ilyen szerencsétlen géneket? A szüleinek a fogantatás előestéjén rossz kedvük volt és nem ittak elég alkoholt, hogy megszépüljön...