2010. november 27., szombat

Nathaniel

Gúnyosan röhögve figyeltem Vivianat, ahogy próbálta menteni a helyzetet. Nem volt szokásom megsajnálni az áldozatokat, de ő már megérdemelte volna. Szerintem ennyire egy nő életét sem vontam még irányításom alá. De mit tegyek, ha zavar, ha Viviana másokkal tölti a szabadidejét, amikor nyugodtan velem is foglalkozhatna?! Kell valaki, aki el tudja terelni minden gondomról és problémámról a figyelmemet. Egyszerűen csak szeretem birtokolni a barátaimat. Nem mintha Viviana a barátaim közé tartozna, de... erre nincs is észszerű magyarázat. Csak élvezem vele tölteni a napomat. 
- Nem kicsit fogsz késni - vigyorogtam Vivianara, miután előszedtem telefonját és az éjjeliszekrényre dobtam. - Szerintem Mr Tangás a közel jövőben nem igazán fog keresni. Világéletében utálta, mikor lenyúltam, amit meg akart kaparintani magának. Mondjuk kezdődött ez az elemi első osztályában, mikor beültem a leghátsósorba, ahova eredetileg ő akart ülni, aztán elvettem a labdáját, lassan a nőit is. Azóta pedig megkeserítem az életét, mert olyan a feje, mint akit esténként egy tehén nyalogat. Normális nő nem megy a közelébe - mondtam miközben arcomon undor suhant át. - De Viv neked szerencséd volt. Megmentettelek. Ezt meg kellene köszönnöd. Mondjuk azzal, hogy leveszed ezt az undormányos ruhát magadról - Csúsztattam le kínzó lassúsággal egyik vállárór a mélykék selyemruha pántját és érintésem nyomán apró csókokat leheltem bársonyos bőrére. Sértéseit, kifakadását és hisztiét mintha meg sem hallottam volna, úgy sétáltam a fésülködőasztalhoz, ahová letette a rózsát. A virágot kezembe vettem, majd szirmait kezdtem birizgálni. A lány szúrós pillantásától kísérve dőltem vissza mell éaz ágyra.
- Szerinted idejöttem volna úgy, hogy nem is akarok tőled semmit? Szerintem nem - vontam vállat, ahogy meztelen karján végigsimítottam a virággal. - Talán, lenne rá példa, hogy csak úgy eljöjjek, de most hidd el terveim vannak veled. Szóval - köszörültem meg torkomat, majd vigyorogva néztem fel Vivire. 
- Ne legyél már ennyire morcos. Olyan jó játékot fogunk játszani. Én biztosan élvezni fogom - kacsintottam rá, miután szemérmetlenül végig mértem törékeny testét. - Itt ez a rózsa, én egyenként kitépem a szirmait és minden sziromhoz felajánlok egy esti elfoglaltságot. Ne hogy unatkozzunk, ha már így rám lettél utálva - csóváltam meg megjátszott elégedetlenséggel fejemet, majd választ sem várva téptem ki az első vörös szirmot, majd hagytam, hogy lehulljon a hófehér ágyneműre. 
- Első lehetőség: eljössz velem a tengerpartra, hozol fürdőruhát... aztán fürdünk. - A második virágszirom is az ágyon végezte. - Hívunk még egy lányt, és egész este felváltva kényeztettek. Én ezt választanám, de mivel most ezt a lehetőséget te kaptad... - hamarosan a következő is követte elődeit. - Teleengedjük a kádat forró vízzel, gyújtunk pár gyertyát és... ugyis tudod, hogy mi lenne utána. - Negyedik szirom. - Táncolsz nekem, valami sexy zenére. Gondolom ez az ötlet ugysem tetszik. Menjünk tovább. Ez már az ötödik lesz, nagyon fogynak a szirmok - szóltam élénken csillogó szemekkel, és minden egyes elhullatott virágsziromhoz, valami rettentően perverz fantáziára utaló ötletet társítottam. Mikor az utolsó szirom ért az ágyhoz, hangom gyengéd lett és ujjaimat összekulcsoltam Viviével. - Hagyod magad - suttogtam kéjesen fülébe, miközben óvatosan végig döntöttem az ágyon. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése