2010. november 8., hétfő

Massie

Mess

- Ne sértődj meg. Csak én tehetem . - Vigyorogtam kissé szürkén a fiúra. Most meg ő sértődik meg? De remek. De mire körbe néztem már sehol sem láttam ,csak a hangját hallottam. Na szépek vagyunk. Remélem van indoka az eltűnésre ,mert ha nem... akkor lesz valami, de hogy mi azt még nem tudom.

Éppen egy képet pásztáztam szemeimmel ,amik meleg színükkel első látásra kedvesnek tüntetnek fel, de amint megszólalok, hát akkor már a legtöbben nem a kedves szót használnák, de nem baj. Na szóval az a lényeg ,hogy Brendon világosított fel hátam mögül a képen rejtőzködő két emberrel. Jajj ,de jó még két Isten csapása. Reméljük a pici lány nem Illácskára ütött, sokkal inkább Bredra ,akkor talán közös hangot találunk, á lehetetlen. Villámgyorsan pördültem meg. Szülinap? Jah, tényleg az szerdán lesz. Hoppá.
- Köszönöm. - Megpróbáltam ,úgy tenni mintha csak erőltetném mosolyom ,de nem sikerült. De édes. - Hát igen, Sebastiannak is hasznát lehet venni egyszer az életben. - Vigyorogtam és megpróbáltam a csokrot is elvenni.
- Köszi . - Adtam arcára egy puszit had örüljön. - Na lássuk csak... - Nyitottam ki a kisebb, talán égszeres dobozt ,hah de profi vagyok, tele van a kezem ,még is sikerült.
- Nagyon szép. - Tényleg gyönyörű, és ha én ezt mondom valamire. Na jó lehet csak kedves napom van. Örhítő ,hogy mostanában túl rendes vagyok. Na , most már muszáj volt letennem a csokrot és a pici dobozt a legközelebbi asztalra. Na lássuk a másik dobozt.

- Hah. - Vettem ki a fehérneműt ,na tessék. Hú de jellemző. - Miért éreztem ,hogy a perverzséged nem maradhat el? - Leheltem neki egy csókot a levegőben. - Emlékeztess ,hogy egyszer fel kell rád adnom ezt. Habár nem pont a te méreted, de valahogy megoldjuk. - Tettem le az asztalra a picike dobozt pedig Bred felé nyújtottam.
- Felteszed? - Varázsoltam őzike szemeket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése