Mess
El sem akarok menni. Nehogy azt képzelje ,hogy mindig minden úgy van ahogyan ő akarja. Persze jó dolog az ,ha leégetik az embert utána meg azt hiszik egyetlen vacsorával kijavították a hibákat. Mondatom nagyon szép. De én ,már megint hülye vagyok és megyek mint a veszett fejsze. Ezt a nagy izgatottságot ahogyan készülődök. Oh, én hülye idióta vadbarom nem normál... Hé, nem szidhatom magam. Akkor viszont, én tökéletes. oké le van tudva.
Meg sem érdemli ,hogy egy ilyen szexi barátnője legyen. De most komolyan ,még egy világsztár is megirigyelne ebben a ruhában. Egyszerűen nem tudtam ellépni a tükör elől. Semmi feltűnésre méltó nem volt rajtam. Na jó ez a ruha nagyon dögös ,de hozzá csak egy sima sok csatos fekete magassarkú cipő ,meg egy vastag, nyakra álló nyaklánc ,ja meg a gyönyörű fülbevaló. Hajammal meg semmit sem csináltam ,csak kifésültem, na nem mintha bármikor kócos lenék és egyszerűen bal vállamra helyeztem. Felkaptam retikülöm és még mindig nem tudok innen ellépni. Jajj ,miért kell ilyen szépnek lennem? Mondom ,hogy ez már bűn.
- Azt hittem a sofőröddel randizok. Na nem mintha baj lenne, nem néz ki rosszul. - Na jó dehogynem. Szörnyű. - Amúgy csá. - Vetettem oda ridegen. Egy ideig muszáj ridegnek lennem. Nem hiheti azt ,hogy bármit tesz él megbocsájtom. - Köszönöm. Tudok róla. - Hú az egó ,de hát csak igazat mondtam na.
- Próbálkozz. Aztán szólok ha sikerült. De nehéz dolgod lesz. - Adtam egy gyenge puszit szájára. - Na itt fogunk állni ,vagy be is megyünk? - Kérdeztem várakozva. Nekem nem kéne mondanom ,hogy ő is jól néz ki? Dehogy is. Nem nyáladzok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése