- De ezek szerint vannak - húztam gonosz vigyorra ajkaimat, miközben kezem saját életre kelt és a lány mogyoróbarna hajtincseivel játszogattam. Kiderül a végén, hogy Viviana Niel is élvezi, mikor kínzom a perverz fantáziámmal. - Csak én nem vagyok olyan kis önző, hogy ezeket megtartsam magamnak. Szeretem, ha a partnerem tisztában van, hogy mit akarok tőle - magyaráztam nagy komolysággal Vivinek, miközben közelebb húztam magamhoz és álamat fejebúbján támasztottam meg.
- Egyébként, türelmetlen vagyok. De szerintem ezzel tökéletesen tisztában vagy. Még van három másodperced kitalálni, mit is kezdenél velem, különben kezembe veszem az irányítást - jegyeztem meg gunyorosan és álánál fogva még közelebb húztam magamhoz arcát, hogy aztán ajkaink egy hosszú és szenvedélyes csókban forrjanak össze
- Letelt az idő - fordítottam magam alá és karjaimat átfontom vékony derekán. Arcomról le sem lehetett volna vakarni a diadalittas vigyort. Hiszen sokkal jobb az, ha én irányítok.
- Gondolom nem bánod, ha a kezembe veszem az irányítást - nyomtam apró csókokat arcára, de mikor szemeibe néztem, egyszerűen megbabonázott. Lehet, hogy ma nem kellett volna idejönnöm. Meg vagyok bolondulva? Nem szoktam elgyengülni mindenféle nő társaságában. Akkor most mit csinálok? Viviana csak egy csaj. Egy olyan csaj, akinek mindig azt kell tennie amit én mondok. Akkor miért voltam ennyire kedves vele? Nem lesz ez így jó. Abba kell hagynom. Nem akarom érezni, ahogy a gyomromban ezer meg ezer pillangó repdes, mert félnek, hogy fájdalmat okozok Vivinek. Ez engem soha nem érdekelt, az ilyen ribancoknál. Nem kellene semmit éreznem iránta. Hiszen én belé nem lehetek szerelmes. Vagy én már nem tudom. De nem. Csak kihasználom, megleckéztetem és összetöröm. Ez a terv. Erre most már legalább öt perceaz arcát nézem és nem tudok mozdulni.
Tekintetem megkeményedett és mint akit villámcsapás ért úgy ugrottam le róla. Besétáltam a fürdőszobába és fujjtatva támaszkodtam meg a mosdó szélén. Mi van velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése