Dühösen meredtem az àgyamat elfoglaló srácra, aki pár másodperc múlva felállt és magához vette a virágomat, amit a sminkasztalra helyeztem. Aztán visszafeküdt és magyarázni kezdett.
- Te mindig akarsz valamit Hemsworth...- sóhajtottam lemondóan. Úgy van, mindig akar valamit, rendszerint egyet. Bár nem értem miért üt ez annyira szívem néha.Hiszen én is élvezem ezt az egész helyzetet. Akkor miért éreztem mérhetetlen elégedettséget, mikor megtudtam, hogy azt a Norat egyszer sem csókolta meg? Miért pillantottam fenyegetően minden egyes nőneműre akihez hozzáért rajtam kívül? Bizonyára napszúrást kaptam. Biztos... Biztos így van. Bár nem valami ésszerű, hogy lassan már egy hónapja ebben szenvedek. De mégis sokkal jobb fényt vet rám, mintha azt mondanám, hogy... hogy... Hogy féltékenyek vagyok. De nem vagyok az! Igaz? Igaz?!
Hemsworth második opciójàra felhàborodottan könyököltem oldalba. Nem csak azért mert nem szívesen osztoztam volna meg rajta, de egyébként se tolerálom az efféle játékokat.
- Hagyjam magam? Miután sikeresen tönkretetted a randimat és még a virágomat is szétszedted? Biztos vagy benne, hogy erre a kérdésre azt a választ kapnád amit vársz? - kérdeztem egy sokkal gyengédebben. Egyszerűen nem tudtam vele ordibálni, ha így beszélt. Nőből vagyok az istenért! Ebből pedig az következik, hogy előre látom: nem fogok tudni ellenállni, ha tovàbbra is ilyen hangnemben beszél. Lemondóan sóhajtva söpörtem ki egy selymes hajtincset a szeméből, majd tekintetemet elfordítottam róla.
- Utálom, amikor ezt csinálod...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése