Miután Christian méltóztatott kisegíteni a vízből, első dolgom volt megszabadulni kardigánomtól, amiből most csucsogott a víz. Cipőmből is egy kisebb akváriumra elegendő víz, sár és vizinövény keverékét sikerült kiöntenem.
- Christian csupa víz lettem! - vágtam hozzá egyik, majd másik pár cipőmet is. - Nem hiszem el... - tajtékoztam a dühtől, miközben kiengedtem hajam, hogy abból is kifacsarjam a több hektonyi vízet. Gyűlőltem mikor vízes volt a ruhám. Egyszerűen, meg tudtam bolondulni tőle. Azonban még ebben a feldúlt állapotban sem kerülte el figyelmemet, Mackanzie ügyetlen mozdulata. Gúnyos vigyor kúszott rózsaszín ajkaimra. Bocsánat, persze. Az Acerlotok mind a fejükre lettek ejtve. Úgy látszik ez valami családi hagyomány náluk. Canzie ahhoz képest elég korán kezdi. Ő dolga.
- Christian - rivalltam rá megróvóan a férfire, és szemeim is villámokat szórtak. - Értékelném, ha nem csinálnál belőlem valami lotyót - húztam nyakkendőjénél fogva közelebb magamhoz, és a fülébe suttogtam a szavakat.
- Különben is, nekem is kellene valami ruha, mert nem fogok egésznap ebben lenni. Nincs itt olyan meleg, hogy elviseljem a vízes cuccokat. - Húztam meg esetlenül toppom alját, mely alól egy aprócska rák esett ki. Remek. Mi jöhet még? Remélem a hajamba egy egész cápát akasztottak.
- Induljunk átöltözni - szóltam Christiannak, majd kézen ragadtam és behúztam a legközelebbi kabinba, mely üresnek bizonyult. Beérve ismételten elfordítottam a kulcsot, Christ pedig az ágyra löktem.
- Most mégis miben leszek? Hm? El ne képzeld, hogy fehérneműben fogok egésznap flangálni... - szóltam felháborodottan, miközben elkezdtem kihámozni magam ruháimból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése