Jonathan & Sebastian

Jonathan

Pff... Miért van olyan érzésem ,hogy ezeket nem kelletett volna kihívnom a táblához? De hát nem baj egy-két egyesért megéri a szenvedésük. Egyenként kikísértem a táblához mindegyiket ,hátha nem találnak oda ,mert eszük az nem sok van, aztán miután szépen felsorakoztak előttem, hátradőltem kényelmes székemben ,lábamat pedig felpakoltam az asztalra.
- Hajrá. - Sürgettem őket, mert nagyon nem állt a szájukra a beszéd. - Hát kisfiam ,fél óra alatt igazán megjegyezhetted volna. - Na ez sem lesz a második Einstein. - Halljuk. - De legalább ez volt akkora bátor ,hogy elkezdte.
- Semmi? - Kérdeztem a fiút és már épp firkantottam volna neki be a karót ,mikor megszólalt. azt hittem valami értelmeset akar benyögni ,de nem sikerült. sőt ,ha jobb hangulatom volna ezért bevágnák még három 1est.
- Te hallod ne szidd a nagy fatert ,meg a nagymutert. - Korholta le az én drága unokaöcsém, akinek ,most már ideje lenne megvennie a wc pucolói egyenruháját, mert annál jobb munkát nem fog találni az biztos.
- Gratulálok Mr Hemswort! Örüljünk neki ,hogy az ön szülei akkora gyakorlatban voltak mikor ön megfogant. - Csak az agyat nem kellett volna kifelejteni. Na jó ezt csak magamban mondtam. Na ,következő idióta?
- Sebastian? Te is szeretne mondani valamit, vagy csak nyugodtan írjam be a legszebb jegyet? - Kérdeztem a fiút és felálltam, majd a táblára körmöltem ,hogy hol találják ,meg a többiek a munkájukat. Hát én most halok meg a visszafojtott röhögéstől. Hát ennek sem kert a szomszédba mennie a hülyeségért. Most komolyan elővette a könyve lapját és arról olvas? Remek. Akkor szép kis leleményesség.
- Gratulálok, precíz előadás. - Vetettem a fiúnak ,majd a naplóba szépen beírtam neki egy ötöst. Persze nem az olvasás miatt, hanem csak mert rémes tanuló és magamat égetem le ,ha most egyest adok.
- Következő órán bemutatod ,hogy az a lap visszakerült a könyvedbe és észre se vegyem ,hogy az valaha is nem a helyén volt. És gratulálok. 5öst kaptál. Így tovább. - Jajj Istenem ,nem bírtam ki röhögés nélkül, de hát nem baj. Ha itt valakinek van joga nevetni ,az én vagyok.
- Brendon?

Na te jó ég, hát ezt honnan szalajtották?
- Látom te is tökéletesen értesültél arról ,hogy a lányom is ide jár. Örülök neki. - Kérdőn néztem Massiera ,aki már szinte nem is látszott a padba. Ezt majd megbeszéljük ,hogy mi köze van a fiúhoz.
- A teljesítményükre pedig nem mondhatok semmit, de bizonyára nőne az a rettentő pici valami a fejükben ,hogyha végre tanulnának. Arra pedig egyáltalán nem vagyok kíváncsi ,hogy Viviana és Nathaniel milyen teljesítményt nyújtanak. Ahogyan ,sem rád, sem Sebastianra. Világos? Én is voltam ennyi idős mint ti és kijelenthetem ,hogy az agyi kapacitásom még születésemkor is nagyobb volt mint a tiétek, szóval ennyit erről. - Ami azt illeti én közveszélyes gyerek voltam. Nem ismerem igazán a két srácot ,de Sebastiant simán leköröztem volna, de hát ez tökéletes úgy ha senki sem tudja.
- Massie nem vállalkozik semmire. Csak arra ,hogy ebédszünetben veled együtt megjelenik az irodámban. Ezen kívül ,a tornaterem kissé felújításra éhes. De minek fizetnénk munkásokat ,mikor vannak önkéntes diákjaink? 1 hónap alatt simán végeztem vele. Festés, parkettázás, semmi kemény munka. Minden délután 3-6ig ezzel fognak foglalatoskodni. Az edzések miatt ne aggódjanak. Gondoskodom ,hogy nem fognak egybe esni a feladatukkal. Viviana kisasszony is nyugodtan csatlakozhat ,hogyha ennyire jóban van veletek. Ma kezditek a munkát. Háromkor találkozunk. Veled pedig ebéd szünetben. Mehettek a helyetekre. - Írtam be egy szép mozdulattal Brendonnak is az egyest. Tessék....