Vivi

Egy szál fehérneműben, csípőre vágott kézzel méregettem magam a hatalmas tükörben. Oldalra fordultam, majd megint szembe, aztán újra oldalra, végül a vállam fölött pillantottam vissza tükörképemre. Most gondolom mindenkiben az a kérdés merül fel, hogy miért is csinálom ezt. Nos, a válasz egyszerű, randim lesz. Bár ez nem magyarázza meg, hogy miért pont fehérneműben bámulom magamat. Na, erre én sem tudok válaszolni. De annyi biztos, hogy már vagy tíz perce forgok a szobában. Miért is ne tehetném? Van még egy órám a megbeszélt időpontig, Maya pedig nincs itt. A szülei előnyaralásra vitték Malorcára vagy hova. De minek neki nyaralás, ha az egész évet Sydneyben tölti? Az még oké, hogy a Camilla néniék ki akarnak szabadulni Anglia esős és nyirkos környezetéből de, hogy Mayát az egyik forró helyről a másikra vigyék az már röhejes. Inkább mentek volna síelni. De, ha nekik jó.

Sóhajtva sétáltam be a fürdőszobába, majd ismételten beálltam a tükör elé, most azonban nem a fehérneműmmel voltam elfoglalva, inkább, hogy tökéletes, mégis szolid sminket és normális frizurát alkossak a hajam helyén éktelenkedő gubancból. Mindig úgy néz ki, mint egy madárfészek, ha megmosom. Szörnyű. Miután sikerült enyhe hullámokat varázsolnom hajamba, visszasétáltam a szobába és felcsaptam a szekrényem ajtaját. Azonban pár perc keresgélés után rá kellett jönnöm, hogy igazán illene olyan ruhadarabokat is beszerezni, amik például ehhez az alkalomhoz is illenek. A farmerhalmokat pedig ritkítani kéne. Átbattyogtam Maya gardróbjához, majd kissé félve tártam fel azt. Ahogy arra számítottam csillogóbbnál csillogóbb és rózsaszínnél rózsaszínűbb anyag fecniket találtam. Amik közül természetesen egyet sem állt szándékomban felvenni. Aztán hál’ istennek a szekrény legeslegalján megtaláltam, amit kerestem. Egy mélykék coctail ruha, ami terveim szerint gyönyörűen fog mutatni a fekete magas sarkú szandálom mellett. Ledobtam a ruhát az ágyamra, majd leültem Maya sminkasztalához és buzgón láttam neki feltúrni az ékszeres fiókját.