Lora & Nathaniel

Nate

Lassan és unottan sétáltam végig az iskola csendes folyosóin. Mint a legtöbb diák én sem tartoztam a korán kelők közé, de ma valahogy nem tudtam aludni. Pedig semmi említésre méltó dolog nincs előttem célként kitűzve, mégsem tudtam délig az ágyamban lustálkodni. Zsebre dugott kezekkel haladtam lefelé, miközben a vajszínű márvány padló repedéseit vizsgáltam. Már a földszinti lépcső fordulóban jártam, mikor elfojtott női sikoltások törtek fel a lány kollégium mellékfolyosójáról. Megszaporáztam lépteimet, így a sarkon befordulva már tökéletesen láthattam, hogy egy kisebb tömegverekedés alakult ki a folyosó kellős közepén. Nők. Ezt hívná Brendon: cicabunyónak. Na, csak nem Massie és... Lora? Nekem miért nem szólt senki, hogy jönni fog? Nem is baj, nem akarom én annyira pesztrálgatni. Csak azért mégis az unokahúgom...

- Sebastian, látom te már találkoztál Lorával - nyújtottam oda kezemet, barátomnak, majd elnyomtam egy ásítást és figyeltem a lányokat. Eszemágában sincs ebbe belefolyni. 

- Meg sem érkezik, de már beleköt Massie-be - csóváltam meg lemondóan fejemet és összeborzoltam amúgy is kócos, szőkésbarna tincseimet. - Szerintem hagynunk kellene kibontakozni őket. Mind a kettőre ráférne egy alapos hajtépés. Ahogy látom ezt most egymástól megkapják - röhögtem fel epésen, ahogy még mindig a két lányt figyeltem. No, úgy látszik lesznek itt újoncok. Kezdve ezzel a csajjal.

- Hi, baby - vigyorogtam rá eszméletlenül sexyn, amitől nagy általánosságban a lányoknak megremeg a térdük és mindenféle sóhajokat hallatnak. Nők. Na, jó. Nem kell hímsovinisztának nézni. Szeretem én a nőket. Amíg azt teszik, amit mondok mert maguktól ugyis csak ájuldozni tudnak...

- Lányok nem gondoljátok, hogy be lehetne fejezni? - ráncoltam össze értetlenül homlokomat, de ezek meg se hallották. 

- Én feladom. Most ide leülök és végig nézem, ahogy ketten gyilkolják egymást. Pedig azt hittem átlagos reggelem lesz - jegyeztem meg Sebastiannak és neki dőltem a falnak, talpamat pedig a falnak támasztottam. 

Lora

Szerencsésen sikerült lefejtenem ujjait a hajamról. Ha volt valami, amit rettentően gyűlöltem, na hát az az volt, ha valaki hozzáér a hajamhoz. Ez a ribanc meg nem egyszerűen végig simította, belemarkolt és valószínűleg csomókat tépett ki belőle. Hogy lehet valaki... ekkora... ekkora, rohadt kurva. Sikkantottam fel ahogy erősebben belekapott tincseimbe. A föld felé húzott, de ahogy felnéztem szemeibe, nem hogy még megadóan bólogattam volna, halálravált arccal, inkább gúnyosan elvigyorodtam és amilyen erősen csak tudtam belekönyököltem a gyomrába. Hát ez fájhatott. Vettem egy nagy levegőt, majd megigazítottam hajamat, rendbeszedtem ruhámat és felegyenesedtem. Hangosan zilálva néztem a lányra és ahogy elfeküdt a földön, fölé hajoltam és egy lenéző pillantást vetettem rá.

- El ne képzeld, hogy itt az lesz, amit te kitaláltál - vontam meg unottan vállamat és epésen felkacagtam. - Nekem senki nem parancsol. Főleg nem egy olyan csaj, aki rózsaszínben topog és bűzlik a parfümtől, mert máshogy nem képes elnyomni az undorító testszagát. Te leszel az, aki messzire elkerülsz, ha nem akarod, hogy bármi bajod essen. Érthető voltam? Egy szót sem akarok többet hallani... - küldtem a lány felé egy diadalmas mosolyt, majd felálltam, de ekkor újra elszédültem, ugyanis valaki megütött. 

Arcom égett a fájdalomtól, ezért kezemet rögtön rá is tapasztottam. Szám elnyílt a csodálkozástól. Engem még soha, senki nem ütött meg. És ezt nem is most fogják elkezdeni. Azonban ahogy felnéztem az előttem magasodó férfire, inkább vettem egy hatalmas levegőt és összeszorítottam ökleimet. Az elfojtott indulatoktól megremegett a testem, de mit tehetnék? Itt én maradnék alul, azt pedig nem akarom, hogy ez be is bizonyosodjon. Éppen mondtam volna valamit, amikorr láttam, hogy az előttem álló férfi teste egy ütéstől neki vágódik a szemközti falnak. 

- Nathaniel? - kérdeztem ridegen a srácot, de ahogy magához akart ölelni, csak ellöktem magamtól. - Képes voltál végignézni, ahogy ez a patkány megüt? Ez nem férfi, ez egy... - 

sziszegtem indulatosan és oda akartam menni a férfihez, de Nate visszahúzott.

- Lora. Most jöttél, de neked már sikerült balhéba keveredned - szólt rám dorgálóan Nate - habár az egyik fülemen be, a másikon pedig ki jöttek az intő szavak. - Farrelre gondom lesz... nem is értem mit keres az iskola falai között. Ezt az ügyet bíróságra lehetne vinni... és akkor legalább a mi közutált fakabátunknak nem kellene azon gondolkoznia, hogyan keserítse meg az életünket. Ugye Farrel? - húzta vigyorra Nate a száját, de nekem még mindig az volt a véleményem, hogy itt és most kellene agyonverni ezt a szemétládát. Megütött.

- Engedj már el! - fakadtam ki végül, majd kitéptem magam karjaiból és mindent és mindenkit magam mögött hagyva elindultam valahova... de magam sem tudtam hova, így csak bojongtam a folyosókon. Nem jutottam sokáig, mert zsákutcába keveredtem, de vissza mégse mehettem, így beültem az egyik ablakpárkányba és az üvegben hajamat igazgattam, ami most úgy nézett ki, mint egy széna boglya. Elegem van!