Felhúztam lábaimat, mikor hangos lábdobogást hallottam meg közeledni. Csak Sebastian volt az. Na, hogy hogy nem maradt azzal a rózsaszín ribanccal? Ha az a csaj mégegyszer a közelembe jön, nem is tudom mit csinálok vele, de hogy számára nem lesz benne köszönet, abban egész biztos vagyok. Senki nem szórakozhat velem. Büntetlenül nem. Idegesen kaptam Sebastianra a tekintetem, ahogy leült mellém.
- Amit én csinálok, az mindig átlagon felüli, egyszerűen lenyűgöző és bravúros - jegyeztem meg egy gúnyos vigyor és nyelvnyújtás kíséretében a srácnak.
- Pedig azt hittem a ribancod, vagy hogy is fejezzem ki magam - szóltam elgondolkozva és még mindig a hajamat próbáltam kigubancolni. Nem is érdekel, így fog megrohadni.
- Nora nem mutat túl sok hajlandóságot... nem tudom, hogy oldod meg, azt a hetet. De nagy fiú vagy biztos menni fog - kacsintottam rá szórakozottan, majd elgondolkoztam, miért is kellene kitálalnom bármit is. Hiszen azt sem tudom, miért utálja a csajt.
- Sebastian, miért is utálod annyira Zoet? Nem bízom benned. - Nem mintha bárkiben megbíznék, de ez most mellékes. - Mi van, ha te mégis jóban vagy vele és tovább adnád neki, hogy én miket terjesztek róla? - néztem végig a fiún kétkedően, de aztán egy vállrándítással le is tudtam magam a dolgot. Minél többen tudnak a csaj zűrös életéről, nekem annál jobb, nem igaz? Hiszen senki nem szeretné, ha mindenféle titka mondjuk bekerüljön az évkönyvbe.
- Hol is kezdjem - dőltem hátra kényelmesen elgondolkozva. - Zoe nyolcadik év végén jött Ausztráliába. Meg voltak a vizsgái, amiken éppen, hogy a tanároknak sikerült átrugdosniuk, vagy inkább anyucinak volt elég vastag a pénztálcája, nehogy a címlapokon virítson, hogy bizonyos dolgok miatt a híres divattervező, Brianna Crawford lánya még az iskolát sem képes elvégezni. Szóval, átjött Ausztráliába, hogy majd itt kezd új életet. Azért járt egy évet még itt iskolába, mert kiderült, hogy a papírjai hamisak és valójában semmit nem tudott. Segghülye volt... és természetesen még most is az. Így volt egy plusz éve... Itt már csak mindenki azt láthatta, mennyire kis kedves lány, szorgalmas, segítőkész, rendes, aranyos, csinos... - Jujj az ilyen jelzőkbe még a fejem is belefájdul. - De Amerikában... volt, hogy idegegen férfiaknak szerzett örömöt, néhány adag kokainért. Ráadásul, még az újságok címlapján is ott virított, hogy Zoe újabb botrányos kirohanása, kikészítette az anyját. A lány tényleg bármit megtett egy adag drogért.... a bármi alatt érts... tényleg bármit... - csóváltam meg fejem, ahogy visszaemlékeztem az estére, mikor Zoe ezeket ittas állapotban nagy boldogan elmesélte nekem.
- Na, ennyit mára Sebastian. Ha többet mondok, félő nem tartod a szavad. És milyen is lenne, ha mindent elmondanék - mondtam gonoszul vigyorogva a srácnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése