Hol van már egy tanár? Minél gyorsabban vége ennek az órának, jöhet a következő és ha minden igaz, pontosan tizenkettő óra nulla-nullakor én leveszem magamról ezt a borzadályos anyagfecnit. Mert, hogy ezt nem lehet ruha darabnak nevezni, hát az egészen biztos. Különben sem értem miért akarnám én mutogatni a lábaimat, amik mindjárt lefagynak. Hordjanak a pasik szoknyát. Esztétikailag nem biztos, hogy gusztusosabb lenne, de hogy én jól járnék vele, az egész biztos.
Massie-ka még mindig nem bírt arrébb menni? Kikészít. Elég megszólalnia és az én idegsejteim máris feltapadnak a plafonra és a sikárkefe sem szedi őket le őket onnan, amíg látom a csajt.
- Bye, bye Block - vigyorogtam rá diadalmasan a lányra, majd megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, de rá kellett jönnöm, semmi esélyem, hogy szétterpesztett lábakkal üljek. Inkább feljebb húzózkodtam a széken és görcsösen összeszorítottam combjaimat.
- Nem kis hiszti volt - tagoltam jól érthetően a szavakat. Még szép, hogy nem tartom jó ötletnek a szoknyát. Szemeimet sértődötten fúrtam Sebastianéba. Igaz, hogy nem rá haragudtam, de ő mégsem érthette meg a problémámat. Különben is, ki az, aki nem szereti hordani ezt az anyagot? Senki, mert itt minden csaj el van kurvulva. Nincs még egy, akinek normális lenne a gondolkodás módja rajtam kívül.
- Sebastian.... - kezdtem volna bele valami gúnyos mondatba, de még a lélegzetem is elállt, ahogy végig simított a combomon. Na ez az, amit nagyon nem kellene. Míg más lány az izgalomtól én inkább a félelemtől riadtam vissza és löktem el Sebastian kezét. Itt senki nem tud semmit és soha nem is fognak.
- Ne érj hozzám - szóltam rá kétségbeesetten és szememben is a félelem szikrája villant fel egy percig, ahogy az az este furakodott gondolataim közé. Pedig próbáltam elfelejteni, nem gondolni rá, száműzni emlékeimből... legyőzni félelmemet. De ez sajnos soha nem fog menni... Már nem. Nőből voltam, persze, hogy jól estek a gyengéd bókok. De nekem ez nem megy. Félek tőle... kitől nem. De ez már más kérdés. Pedig mennyire édesen mosolyog. Habár ugyis csak szórakozik. Miért gondolna bármit is komolyan, pont Acerlot.
- Menj, a hátsó sor tele van kurvákkal. De ha jól tudom, Nora is megtette Nathanielnek egy estére. Nem unatkozott... - mértem végig cinikusan a lányt, és tekintetemet az ablak felé fordítottam, hogy senki még véletlenül se láthassa meg, hogy belülről remeg az egész testem.
Massie-ka még mindig nem bírt arrébb menni? Kikészít. Elég megszólalnia és az én idegsejteim máris feltapadnak a plafonra és a sikárkefe sem szedi őket le őket onnan, amíg látom a csajt.
- Bye, bye Block - vigyorogtam rá diadalmasan a lányra, majd megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, de rá kellett jönnöm, semmi esélyem, hogy szétterpesztett lábakkal üljek. Inkább feljebb húzózkodtam a széken és görcsösen összeszorítottam combjaimat.
- Nem kis hiszti volt - tagoltam jól érthetően a szavakat. Még szép, hogy nem tartom jó ötletnek a szoknyát. Szemeimet sértődötten fúrtam Sebastianéba. Igaz, hogy nem rá haragudtam, de ő mégsem érthette meg a problémámat. Különben is, ki az, aki nem szereti hordani ezt az anyagot? Senki, mert itt minden csaj el van kurvulva. Nincs még egy, akinek normális lenne a gondolkodás módja rajtam kívül.
- Sebastian.... - kezdtem volna bele valami gúnyos mondatba, de még a lélegzetem is elállt, ahogy végig simított a combomon. Na ez az, amit nagyon nem kellene. Míg más lány az izgalomtól én inkább a félelemtől riadtam vissza és löktem el Sebastian kezét. Itt senki nem tud semmit és soha nem is fognak.
- Ne érj hozzám - szóltam rá kétségbeesetten és szememben is a félelem szikrája villant fel egy percig, ahogy az az este furakodott gondolataim közé. Pedig próbáltam elfelejteni, nem gondolni rá, száműzni emlékeimből... legyőzni félelmemet. De ez sajnos soha nem fog menni... Már nem. Nőből voltam, persze, hogy jól estek a gyengéd bókok. De nekem ez nem megy. Félek tőle... kitől nem. De ez már más kérdés. Pedig mennyire édesen mosolyog. Habár ugyis csak szórakozik. Miért gondolna bármit is komolyan, pont Acerlot.
- Menj, a hátsó sor tele van kurvákkal. De ha jól tudom, Nora is megtette Nathanielnek egy estére. Nem unatkozott... - mértem végig cinikusan a lányt, és tekintetemet az ablak felé fordítottam, hogy senki még véletlenül se láthassa meg, hogy belülről remeg az egész testem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése