2010. november 4., csütörtök

Nathaniel

Csak röhögtem Tim hülyeségén. Ami annyira nem is volt égből kapott.
- Ezt ki kellene próbálnunk. Felajánljuk nekik, hogy ingyen vállajuk, hogy egy kicsit átrendezzük a csontjaikat, hogy utána olyan sexy gipszeik lehessenek, mint nekünk - röhögtem még mindig és szinte láttam magam előtt, ahogy a nagyon idióták sorba állnak a verésért. Amennyi gyomorék jár abba az iskolába, kinézem belőlük, hogy megteszik. Annyira csak nem hülyék, hogy az ép testrészeiket begipszeltetik. Legalább legyen okuk rá. Igaza van Timnek, már a könnyeim is kicsordultak a nagy röhögésben és az arcom is egészbiztosan hasonlít egy túl érett paradicsoméhoz.
- Na - köszörültem meg hangomat, de a gondolatok hatására rohamosan kapott el a röhögőgörcs. - Legyünk normálisak Sebastian, mert ki leszünk téve a szobából. A rendőr bácsink bedühödik és nézhetjük, ahogy végig ugrál a folyosón abban a szerencsétlen gipszjében. Szerintem csináljun króla képet. A csajok az örsön imádni fogják azt a nyomorék fejét. Jól szétverted. Végre valamit normálisan is meg tudtál oldani - vigyorogtam elégedetten haveromra, de fokozatosan le is fagyott a széles mosoly, mikor meghallottam Christiant. Ezt nem hiszem el, hogy meg akar halni. Tudom, hogy elbasztam és Zoet most talán még barátomnak sem nevezhetem, nem hogy barátnőnek, de ugyis visszaszerzem még. Attól pedig, hogy ezt nem túlzottan reklámozom, még így lehet. És én, valóban elérem a célomat, ha akarok valamit.

- Na idefigyelj. Zoe egyszer már belém szeretett. Másodszorra is meg fog történni, és minden úgy lesz mint régen. Szerinted mi soha nem veszekedtünk? Attól, hogy senki nem látta, még nem voltak nyugodt napjaink. Csak nem akartunk minden áldott nap ott virítani az iskola címlapján. Én már nem vagyok kölyök és épp ezt mutatja meg az, hogy tudom mit akarok és tudom, mit kell tennem, hogy megvalósítsam őket. Te sem hiszem, hogy jó szemmel néznéd, ahogy a barátnődet más férfiak fogdossák. Jó, tegyük fel, hogy az exedet. Hát kurvára nem tetszene neked sem, főleg nem, ha két hónap után egy olyan férfi csinálná fel, akit ki nem állhatsz. Szerinted hogy éreztem volna magam Christian? Szarul. És ezt a témát itt zárjuk is le. Ne is próbálj velem jópofizni, mert csak az jut eszembe, ahogy... - muszáj voltam ráharapni nyelvemre, nehogy olyan képek vetüljenek le szemem előtt, amik miatt valószínűleg kinyírnám ezt a barmot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése