Kiittam poharam aranyszínű tartalmát, majd a poharat egy határozott mozdulattal rávágtam az üvegasztalra. Na, és el sem tört. Nagyon jó vagyok. Addig sem kell anyám nyavajgását hallgatnom, miszerint: Nathaniel, itt lenne az ideje kinőnöd a vadbzlukból! Egy héten legalább három bútor darabot teszel tönkre! Igen, ez az én kedves anyám, akinek a rohadt bútorai fontosabbak, mint a saját fia. Hát hogy van ez? Na, nem számít. Utána már ugyis túl teszi magát a sokkon és nagy örömmel vásárolgat újabb és modernebb bútorokat a házamba.
Fel-alá járkálva vártam Vivianat, aki elfoglalta a hálószobámat. Miért is nem megyek be? Na, ezt magam sem tudom. Mikor tartottam én bármit is tiszteletben? És ez itt az én lakásom, akkor megyek Viviana után amikor akarok. Reméljük még nem ugrott ki az ablakon. Éppen elindultam volna a szobámba, mikor nyílt az ajtó és megjelent Viviana. Ravaszul vigyorogva sétáltam a lány mögé, mikor segítséget kért.
- Persze, segítek.... - kezdtem bele a mondatomba, majd kihasználva az alkalmat belecsókoltam a nyakába. Egyik kezemmel végig simítottam gerince vonalán, majd a zipzárhoz érve egy kíméletlen mozdulattal szétszagattam a ruháját. - ... megszabadulni tőle. Szívesen máskor is - vigyorogtam elégedetten a lányra és szenvtelenül végig mértem.
- Ha engem kérdezel, vegyük le ezeket a felesleges randa anyagdarabokat is - húztam végig ujjamat a franciabugyi anyagán, majd megrántottam a feltartó pántjait. - Cicabogár, én már tudom mit csinálunk holnap - dörzsöltem össze tenyereimet, miközben diadalmas mosolyra húztam számat.
- Természetesen mondanom sem kell, hogy a holnapi programjaidat akár le is mondhatod... habár, gondoljunk bele kinek lenne máshoz, ha én is tt vagyok? - kérdeztem a lányt, de inkább csak költői kérdésnek tettem fel. - Szóval. Fehérneműboltba megyünk. Lecseréljük az alsóneműidet - húztam meg ismét a franciabugyit, és a pamut anyag már jelezte is, hogy elengedtek az öltések.
- Tangát fogsz hordani. Egyszer fel kell nőnöd. Egy nő nem hord ilyet. Így nem élvezetes a fenekére csapni. Látod? - kérdeztem felháborodottan, majd már a fenekére is csaptam. - Így nem szól. Viszont, ha ezt az apró kis anyagdarabot eltűntetjük, és így csapok ide - ütöttem ismét, de most egy kisebbet - akkor sokkal jobb hangot produkál. Tudtad, hogy az igazi pasi képes még famer alatt is eldönteni tangát vagy sátorbugyit hordassz? - néztem felvont szemöldökkel a lányra, ahogy ellenállhatatlanul magyaráztam neki. - Én pedig még a legjobb pasik között is az élen vagyok - suttogtam rekedtes hangon a fülébe és érzékien belemarkoltam melleibe.
- Te, cicabogár, azt ne mond, hogy nem push up-os a melltartód? - röhögtem fel, miközben magam felé fordítottam a lányt. - Akkor holnap cicitartókat is beszerzünk. Nem engedhetjük meg, hogy így lógjanak. Komolyan, a nagyanyám mellei nem lógnak így - röhögtem fel gunyorosan, de aztán édes mosolyt varázsoltam ajkaimra, és megfogtam Vivi kezét.
- Nehogy megsértődj, tudod nem szeretném - mondtam sexyn vigyorogva és átkaroltam hátulról és a egyre a kanapé felé hátráltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése