2010. november 5., péntek

Nathaniel




Még mindig figyeltem a lányt, de arcomról le sem lehetett vakarni az önelégült mosolyt. Miért is várok most? Látszik rajta, hogy zavarban van. És aki zavarban van az én közelemben, az el van veszve.
- Meggondoltam magam. Nem érdekel Christian... - lépdeltem egyre közelebb hozzá, majd egy centire álltam meg tőle. - Tudod... csak nem mondtam, de hozzád jöttem - küldtem egy féloldalas lehengerlő mosolyt a lánynak, majd egyik kezemmel arcából kisöpörtem egy rakoncátlan tincset.
- Nem vagyok éhes... mit szólnál, ha mást csinálnánk? - suttogtam a fülébe és megfogtam az egyik kezét. Istenem, miért kell ennek ennyire pörögnie? Lőjje már le magát, így nem megyek semmire. Miután hozott whiskyt, rögtön kiittam a pohár tartalmát, majd rávigyorogtam a lányra. Ha Tényleg este jön Christian, addigra nekem itt kellene hagynom a húgát. Mondjuk összetörve. És van egy olyan érzésem, hogy ez a csaj még szűz. Nagyon kezdő lehet, főleg ha Christian ennyire vigyáz rá. Na, ezután próbáljon meg vigyázni rá.
- El kell mondanom valamit - vettem egy mély levegőt, miközben egyre közelebb húzódtam a lányhoz. - Mióta megláttalak Lorával... egyszerűen nem tudom levenni rólad a szemem. Megbabonáztál. Mindig csak a közeledben akarok lenni. Érezni bőröd bársonyos érintését... - Megnyaltam alsó ajkam és kezembe vettem álát és egész közel húztam magamhoz. - Akarlak - Ennyi. Kivettem a lány kezéből a poharat majd az asztalra tettem és végig döntöttem a kanapén.
- Még soha nem vágytam ennyire lányra... - leheltem a lánynak, de nem értem hozzá. Számon egy macsó mosoly terült el, ahogy szemeimmel szenvtelenül méregettem a lányt. - Azt ne mond, hogy te soha nem gondoltál rá, hogy majd mi... együtt. Csak te... és én. Bőröd az enyémhez ér... - suttogtam rekedtesen a lánynak, és belecsókoltam nyakába. Egy dolog volt, amit soha nem tettem meg egy éjszakás kalandoknál. Az pedig, hogy megcsókoljam.... A csók tabu... más nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése