Csak, hogy elengedtek. Megmasszíroztam csuklóimat, majd néztem, ahogy mindenki eltűnik a helyiséből.
- Farrel, még mindig nem változott semmi. Amint ezek lelépnek, biztos lehetsz benne, hogy kinyírlak. Sebastian pedig egészen biztos, hogy a segítségemre lesz. És nem akarlak még egyszer bármelyik barátomkörül meglátni, mert biztos, hogy te fogod húzni a rövidebbet. Akkor pedig nem lesznek ott a felmenőid, hogy kihúzzanak a szarból. Remélem világos voltam - fenyegettem meg a férfit, majd kényelmesen elfeküdtem az ágyon és fejem alá pakoltam egy rakat párnát, hogy lássak is valamit.
Nem sokára visszajött Brendon meg Sebastian. Nagyon jó, ezek is méltóztattak visszajönni. Ahogy Brendon a fülembe suttogott gúnyos vigyor csúszott számra.
- Na idefigyelj, haver - nyomtam meg erősen az utolsó szót. - Havernak akkor nevezd magad, ha itt bent fekszel velem a kórházba. És nem kötöztetsz ki a nővérekkel - fogtam meg Brendon karját, majd eltaszítottam az ágyamtól. - Megnyugodhatsz, ha én gyűlölök valakit, az észre fogja venni és nem kell parancsokat osztogatni - köptem ridegen, majd Brendonra néztem. Mégsem haragudhatok rá örökké... akkor ki fog nekem kaját felcsempészni. Zoet tuti nem látom jó ideig, na azt is jól elbasztam, Viviana nem jön ide önszántából, hacsak valamelyik gyerek nem szegez puskát a fejéhez, Amarilla meg... ő meg Amarilla, és lépten nyomon a szívébe taposok. A három csaj közül.... ohh, hát van nekem egy Lorám. Mondjuk, valószínűnek tartom, hogy ha az ide bejönne, előtte még botrányt is csapna. Marad Brendon.
- Szóval, Brendon. Hol a vacsorám? Ezek itt éheztetni fognak minket... - mondtam egy keserű mosoly kíséretében, majd Sebastian arcát kezdtem fürkészni.
- Na, te is jól megcsináltad magadnak. Ahelyett, hogy ültél volna a seggeden és majd később bepótolod a bosszúdat, most még a két ballábad mellé beszerezhettél egy négykerekű csodajárgányt. Ezzel foglak tolni az iskolában. Nagyon menők leszünk, gondoljatok bele. Másnapra minden csávó beszerez magának egy ilyet, mert mi is ilyennel furikázunk - röhögtem fel ahogy elképzeltem a jelenetet, ahogy az iskola folyosóján Jonathan igazgatót üldözik a tolókocsisok. Remek... a fejemet is alig verhettem be.
- Farrel, még mindig nem változott semmi. Amint ezek lelépnek, biztos lehetsz benne, hogy kinyírlak. Sebastian pedig egészen biztos, hogy a segítségemre lesz. És nem akarlak még egyszer bármelyik barátomkörül meglátni, mert biztos, hogy te fogod húzni a rövidebbet. Akkor pedig nem lesznek ott a felmenőid, hogy kihúzzanak a szarból. Remélem világos voltam - fenyegettem meg a férfit, majd kényelmesen elfeküdtem az ágyon és fejem alá pakoltam egy rakat párnát, hogy lássak is valamit.
Nem sokára visszajött Brendon meg Sebastian. Nagyon jó, ezek is méltóztattak visszajönni. Ahogy Brendon a fülembe suttogott gúnyos vigyor csúszott számra.
- Na idefigyelj, haver - nyomtam meg erősen az utolsó szót. - Havernak akkor nevezd magad, ha itt bent fekszel velem a kórházba. És nem kötöztetsz ki a nővérekkel - fogtam meg Brendon karját, majd eltaszítottam az ágyamtól. - Megnyugodhatsz, ha én gyűlölök valakit, az észre fogja venni és nem kell parancsokat osztogatni - köptem ridegen, majd Brendonra néztem. Mégsem haragudhatok rá örökké... akkor ki fog nekem kaját felcsempészni. Zoet tuti nem látom jó ideig, na azt is jól elbasztam, Viviana nem jön ide önszántából, hacsak valamelyik gyerek nem szegez puskát a fejéhez, Amarilla meg... ő meg Amarilla, és lépten nyomon a szívébe taposok. A három csaj közül.... ohh, hát van nekem egy Lorám. Mondjuk, valószínűnek tartom, hogy ha az ide bejönne, előtte még botrányt is csapna. Marad Brendon.
- Szóval, Brendon. Hol a vacsorám? Ezek itt éheztetni fognak minket... - mondtam egy keserű mosoly kíséretében, majd Sebastian arcát kezdtem fürkészni.
- Na, te is jól megcsináltad magadnak. Ahelyett, hogy ültél volna a seggeden és majd később bepótolod a bosszúdat, most még a két ballábad mellé beszerezhettél egy négykerekű csodajárgányt. Ezzel foglak tolni az iskolában. Nagyon menők leszünk, gondoljatok bele. Másnapra minden csávó beszerez magának egy ilyet, mert mi is ilyennel furikázunk - röhögtem fel ahogy elképzeltem a jelenetet, ahogy az iskola folyosóján Jonathan igazgatót üldözik a tolókocsisok. Remek... a fejemet is alig verhettem be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése