Zoe

Már három napja nem találom a telefonomat! Az összes ruhám zsebét átkutattam, a táskáimat minden zsebükkel együtt legalább háromszor áttúrtam. A szobámat áttúrtam és most minden a feje tetején áll és már csak két eshetőség van. Az első, hogy elhagytam. A második... Darren autójában. De ahoz, hogy erről megbizonyosodjak, el kell mennem a srác lakására. Így is... inkább el kellene kerülnöm... vasárnap kísértésbe estünk. Nem kellene, hogy újra megismétlődjön, mert... mert, nincs rá normális magyarázat. Jó volt vele lenni, de... hát ezt nem hiszem el. Mióta nem tudok tisztán gondolkodni? Darren Welles óta. Na, jó. Most erőt veszek magamon és elmegyek hozzá.

Pár perc múlva már ott toporogtam Darren lakásának ajtajában, de nem tudtam, hogy bemenjek-e. Csodálatos. Utálok ennyire esetlennek és tanácstalannak lenni. Kétszer is kopogtam az ajtón, viszont senki nem nyitott ajtót, így egy esetlen mozdulattal kinyitottam magam előtt, majd lassan eloldalaztam Darren hálószobájáig. Ahogy beléptem szemeim teniszlabda méretűre tágultak a csodálkozástól és még a szám is nyitva maradt. Mi ez? Komolyan képes és minden este váltogatja a nőcskéit? Na, én nem leszek egy közölük. Kár, hogy már beálltam a sorba. A francba. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy azt higgyem Darran szingli maradt Viviana után. Komolyan mondom... ha csak belegondolok mekkora egy ribanc vagyok, legszívesebben kiugranék az első villamos elé. Miért kellett ennyire naív libának lennem? Nem is magamat fogom megölni. Nem. Darren az, aki szórakozott velem. Kerülön a kezem közé és esküszöm olyat kap tőlem, hogy a fal adja neki a másikat. Muszáj voltam visszanyelni könnyeimet. De miért is kell nekem sírnom? Hiszen... mondhatnám, hogy nem történt semmi, ha az a mámorító vasárnap éjszaka nem történt volna meg. Nem is érdekel a telefonom. Majd veszek másikat. Minek az nekem? El kell tűnnöm innen. Minnél gyorsabban.
- Én vagyok a ribanc? - kiáltottam fel hisztériás hangon és csípőre vágtam kezeimet. És mi az, hogy az egyik? Mennyi van neki? Mindennapra egy. Gyönyörű. Ennyire... ennyire... a pasik szemétládák. Rohadékok, önelégül, bunkók. Beképzelt, nagyképű, hazudós, önző... Próbáltam volna még mondani valamit, de szemeim elhomályosultak a könnyektől. Elmegyek, egy perccel sem maradok itt tovább. Ahogy megfordultam, hogy lelépjek, neki ütköztem Darrennek. Gyilkos pillantásokat löveltem a srác felé, és kezemet már semmi nem állíthatta volna meg. Hatalmas erővel képeltem fel és tenyerem nyoma is ott piroslott arcán.
- Rohadt szemátláda - sziszegtem Darren arcába, és határozott léptekkel indultam el kifelé. Csak minél messzebb legyek innen. Látni sem akarom többé. Soha!