Amarilla

Hallgattam Sebastiant, amikor meséli az általános iskolai éveket. Halványan, de emlékeztem rá.... sok sok minden kiesett, hiszen egy fejműtét sok veszélyel járhat és állítólag a régi emlékeimet elveszítettem csak maradványok maradtak meg amik néha napján előjönnek, szóval nekem ez még új életet is jelentett. Amikor az a balesett történt a 10 emeletről zuhantam le,  és Gwen volt velem. Persze hibáztatta magát, nem vigyázott rám de már túllépett rajta és én is. Szeretem a testvéreimet meg  a családomat. Elmosolyodtam Seben.
- Sajnálom, de a gyerek szerelemre nem nagyon emlékszem... Brendonra halványan, hogy folyton mindenki csúfolta a kinézetét hiszen kövér kis srácból,  ilyen helyes srác lett. Te is látod és végülis jó fejés túllépett rajta.  - Fejeztem be. Sebastian nekem nem is tudom olyan barát aki jóban rosszban kiállna értem és örülök, hogy van ilyen barátom is. Mondjuk Nathaniel is hasonló de ő vele inkább jó bulizni. Hllgattam Sebastian magyarázkodását, a drogról én nekem össze volt fonva a karom, és vártam hogy megszólalhassak.
- Mit nem értenék meg? Hogy miért kezdtél el drogozni? Figyelj... ha nem próbálod meg akkor meg sem tudod megértem e. Nos? Gyerünk nyugodtan. Ha gondolod, felmehetünk a szobánkba, most úgy sincs ott senki és közben elmeséled, az egész történetet.. - Ajánlottam fel az ötletet Sebastiannak, majd elindultam a lépcsőn fel és majd be az iskolába, de előtte kérdezte, hogy titokban tartom e.
- Ismersz... titokban, de tudod nem vagyok az a titok tartós, szóval.. de azért megteszem a tőlem telhetőt.. - Rossz emberre bízta a titkát mert a suli pletyka csaja  én vagyok, ha valami új stroy van én mondom el elsőnek valakinek és úgy terjeng. Kivéve a Zoés Nates dolgot amiről halvány lila gőzőm sincs hogy igaz lehetett... - Na elindulunk végre?