Nathaniel

Igazából Zoet akartam megkeresni, de egyszerűen nem találtam sehol. Végül visszatértem Amarillához és Sebastianhoz, akik a napozóágyaknál beszélgettek. Pár percig hallgattam, hogy mi a téma, de mikor meghallottam mi történt, egyszerűen nem akartam elhinni. Brendon mégis csak hosszú évekig a barátom volt és soha nem hittem volna, hogy valaha ilyeneket fogok hallani róla, főleg nem a saját húgától. Bármennyire is szerettem Amarillát, tudtam róla, hogy valójában milyen is ő. Amarilla nem mondanám, hogy hazudós, de ezt azért még neki sem tudnám elhinni. Egy lányt nem lehet csak úgy megerőszakolni. Ahoz neki is engednie kell valamilyen szinten... Ez engem most nem tud meghatni. De hogy Brendont egyszer megölöm az egészen biztos.
- Jobb ha most megyek - mondtam érzelem mentesen, majd ellöktem magam a napozótól ahol eddig támaszkodtam és elindultam vissza az iskola felé. Itt sem volt kedvem lenni, valami mégis megakadályozott abban, hogy visszamenjek. Talán annyi, hogy nem akartam egyedül lenni. Mert akkor csak azon dühöngenék, hogyan is fogom szétverni Brendon fejét, ha mégegyszer ránéz Zoera, akihez az égvilágon semmi köze.
Leültem a bárpulthoz, majd rendeltem magamnak egy koktélt és azt kezdtem iszogatni, miközben a parton sétáló lányokat stíröltem. Egyik sem volt Zoe... hiába voltak hosszú szőke hajúak, ezüst szürke szemekkel, egyikük sem hasonlított arra a lányra, akinek most igazán vágytam volna a társaságára.