Pár perc múlva ismételten a földön feküdtem, rajtam pedig Niel terült el. De jó, és nem is nekem kellett letepernem. Semmi erőszak, semmi kérlelés vagy kedveskedés, rögtön rám ugrott. Még jó, hogy én mondhatni színjózan vagyok. Na, jó, annyira nem, mert lehet, hogy a járás már nem menne. Viviana pedig szerintem azt se tudja ki vagyok, így magától fog levetkőzni. Aztán pedig hónapokig fogom felemlegetni neki. Ő is hagy érezze megalázva magát. Ne legyek egyedül. Megérdemelné, ha végre valaki felébresztené a tündérkés álmából. Amit én akarok, azt ugyis megkapom. És Niel most az enyém lesz.
- Igen, egy kicsit sokat ittál. De tudod, ez nekem csak előny - mosolyogtam ravaszul csillogó szemekkel a lányra, majd egy kósza hajtincsét a füle mögé igazítottam. - Mivel ugyi két percen belül elfelejted, amit most hallassz, elmondom mit fogunk most csinálni. Eljössz velem a fiú kollégiumba, felsétálunk a szobámba, utána pedig ott is maradsz. Aztán sakkozgatunk - kacsintottam a lányra, mert félő volt, hogy itt elkezd nekem ordibálni. Azt nem vállalom. Mielőtt még elindultunk volna, kittam az üveg alján maradt piát. Elgurítottam a homokban az üveget, majd felnéztem a rajtam fekvő lányra. Talán én is berúgtam egy picikét, ugyanis ajkait kívánatosnak találtam. Gyengéden megfogtam a lány álát, majd lehúztam magamhoz és gyenge csókot leheltem szája sarkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése