Beszélnem kellene Sebastiannal és Brendonnal. Vagy legalább az egyikkel. Ezt muszáj elújságolnom. A másik dologról pedig nem is kellene beszélnem. Nem kell szétkürtölni, hogy szakítottunk. Habár, ha azt nézzük, itt ugyse marad semmi titokban. Mert van pár kedves lány, akik írják az iskolai újságot és ott a szakítások a hátsó oldalon fel vannak tűntetve. Ez egy egész oldalt fog kapni az újság legelején. Aztán majd a picsák megrohamoznak. Én nem akarok Brendon lenni. Még Sebastian sem. Szerettem azéletemet. Habár, tegnap éjszaka ezt megtagadtam. Már én sem tudtam, hogy mit akarok, így neki ütköztem valakinek. Aki nem figyel, az így jár.
- Amarilla - biccentettem a lánynak, habár nem tudtam, hogy mit kellene tennem. A szemébe sem akartam nézni. Hiszen tudta, hogy mi történt köztem Zoeval... - Héé... - intettem hirtelen csendre Illát, felkapva fejem mondataira. - Nem vagy az anyám, sem az apám. Miért faggatózól? Az a baj, hogy túl pletykás vagy Amarilla és én nem az egész iskolával szeretném megbeszélni a magánügyeimet, hanem veled. Tavaly mikor kérdezted mit akarok a születésnapomra én csak neked mondtam, hogy milyen parfümöt kérek, erre vagy harminc ugyan olyan illatszert kaptam névtelen rajongóktól. Majd megtudod. Ne legyél olyan kíváncsi, mert lassan rosszabb leszel mint egy pletykás öregasszony - jegyeztem meg gúnyosan. - Most pedig megkeresem a bátyádat. Nem kellett keresnem, ugyanis ebben a percben fordult be a sarkon Brendon és Zoe... Most végem van. Hátra néztem, de ott pedig Vivianat pillantottam meg, aki értetlenül bámult. Gratulálok Nate, most találj ki valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése