Zoe

- Igen, Nate-nek - bólogattam helyeslően, majd görcsösön fontam magam köré karjaimat. A hullám alatt senki nem látszott, nem lehetett látni, hogy mi van. Mint minden sportnak ennek is voltak veszélyei. Például, hogy bármikor megfulladhat az ember. Nate pedig bármennyire is jó versenyző volt, mindig féltettem.
- Szóval én vagyok a szívtörő - vigyorodtam el gúnyosan, majd megforgattam szemeimet. - Sebastian már cikket is íratott? Remélem az egész iskola tudja. Utálom, hogy itt mindenkinek bele kell másznia a másik magánéletébe, holott ahoz a barátokon kívül senkinek nincs joga. Én mindig elmondom, ha valami történt és mit kapok vissza, hogy a címlapokon találom az életemet. Hát kössz szépen - horkantottam fel, majd ekkor feltűntek a szörfösök deszkáikon. Nem volt kérdéses, hogy ki győzött. Mint mindig, most is Nate magasan verte a többi diákot. Arcomon boldog mosoly terült el, majd ugrálni kezdtem örömömben és tapsolni. Egy pillanat múlva ismét Messie-re néztem.
- Nem igazán, hacsak az éjszakai futás és a városban kószálás nem számít annak. Valamikor nagyo régen táncra jártam, de akkor még Amerikába jártam iskolába. De abbahagytam, mert más elfoglaltságaim lettek. Nem maradt rá időm, pedig imádtam - mosolyogtam el kedvesen. Szimpatikus volt a kis csaj, nem értem miért hordta le mindenki. - És, hogy tetszik az  iskola? Esetleg van már aki szimpatikus? Vagy jártok együtt vásárolni? - érdeklődtem, de ekkor csak azt láttam, hogy Nate elkezdett felém rohanni. Ledermedtem. Viszonozni akartam ölelését, de nem lehetett. El kell tűnnöm innen, minél gyorsabban.
- Tegyél nekem egy szívességet. Öleld meg helyettem is. Köszönöm - hadartam a lánynak, majd átverekedtem magam a tömegen és futásnak eredtem. Észre sem vettem, hogy arcomat könnyek lepték el. Nem is láttam merre futok....