Halkan dúdolni kezdtem, mikor közeledő lépteket hallottam meg. Azt hittem Darren jött vissza. Mosolyogva fordultam a hang felé, de amint megpillantottam az érkezőt már nem volt olyan fényes kedvem. Még csak ez hiányzott.
- Egy: Nem vagyok magányos. Kettő: Nem hinném, hogy bármi közöd van hozzá, hogy mikor mit csinálok. És három: Befejezhetnéd az önsajnálatot. – mondtam fagyosan. Sosem voltam jó az együttérzésben, Hemsworthra meg pláne nem voltam kíváncsi, nem hogy még a problémáit hallgassam.
- Ha figyeltél volna, akkor nem estél volna ennyire pofára. Rajtad kívül már mindenki észrevette, hogy nem szeret. És hiába is tiltakoznál, mert így vagy. Azt is értelmetlen mondanod, hogy nem értek vagy nem tudok semmit, mert de igen. Az önsajnálattal pedig nem mész semmire. Törődj bele vagy szerezd vissza. Ennyi az egész. – mondtam keserűen, majd felálltam a homokból. Lesöpörtem a ruhámról a homokot, majd elindultam a víz felé, de aztán hátranéztem a vállam felett.
- Gondolkodj el ezen Hemsworth.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése