Nathaniel

- Persze menj csak el. Hagyj itt - kiabáltam a lány után, habár még nem volt olyan messze. - Ez nem önsajnáálat az istenit. De lehet el kellene mennem most a koleszba és még jobban megalázkodnom. Az ugyis annyira tökéletesen megy nekem. De ne aggódj, nem ezért vagyok itt. Csak nem akarok egyedül lenni. És kell valaki, aki segít átvészelni ezt az estét. Nem kell, hogy hozzámszólj, csak ülj itt és igyál velem. Semmi mást nem kérek - néztem komolyan a lányra, majd újra ittam. Amíg nem veszekszik és nem nyitja ki a száját nincs is vele baj. Kár, hogy csupa hülyeségeket beszél. Még, hogy hódítsam vissza. Zoet nem lehet csak meghódítani. Mást szeret, engem már soha nem fog. Én meg majd gyötrődöm magamban. Senkinek nem kell megtudnia, hogy valaha voltam szerelmes.
- Ülj már le, nem foglak meggyilkolni - forgattam meg unottan szemeimet és újra ittam. - Kérsz? - nyújtottam felé az üveget, majd lehúztam magamhoz és el sem engedtem csuklóját. - Nem is akarok erről az egészről beszélgetni. Mesélj valamit amin gúnyolódhatok. Aztán igyál - parancsoltam a lányra, és eldőltem a homokban.