Vivi

- Hát igen, az biztos nem lesz valami szép látvány. – vontam vállat. Lehunyt szemmel élveztem, ahogy a nyakamat kényezteti. Miért érzem azt, hogy holnap ezért agyon verem magam? Nem tudom, de ezt most a legkisebb gondom. Nem ellenkeztem, mikor Hemsworth lehúzta a ruhám cipzárját. Készségesen húztam le magamról a vékony kis ruhámat és hajítottam el Hemsworth ingével együtt, amit sikerült leszednem a srácról. Fájdalmas egy ébredés lesz holnap…

Te szent isten… mindjárt szétesik a fejem… És mekkora baromságot álmodtam még mellette. Még, hogy én és Hemsworth… na, chh… Csak tudnám, mióta vannak nekem ilyen perverz álmaim és miért pont azzal az egoista hülyével. Mondjuk még mindig jobb, mintha tényleg megtörtént volna, de természetesen ilyen elő se fordulhat. Még csak az kéne, hogy én is olyan hülye ribanc legyek. Lassan kinyitottam azúrkék szemeimet, majd felültem az ágyban. Ez olyan fura, mintha nem is az én ágyam lenne. Megdörzsöltem a szemeimet, hogy lássak is valamit. Lehet, hogy jobb volt nekem tudatlanságban. Sőt, biztos. Be kellett fognom a saját számat, hogy nehogy rémülten felsikoltsak. Nem álmodtam! A kurva életbe, nem álmodtam! Mégis mit műveltem?! Hülye, hülye, hülye, hülye ribanc vagyok! Az isten szerelmére! Muszáj eltűnnöm innen. Amilyen halkan csak tudtam, mégis villámgyorsan kimásztam az ágyból és felkapkodtam a ruháimat. Volt szerencsém elfutni egy tükör előtt, így sikerült megpillantanom a tükörképemet. Te jó ég! Hajamból még nem ment ki teljesen a göndörség, amit tegnap Maya alkotott, az a kevés smink amit magamra kentem teljesen eltűnt az arcomról. Visszapillantottam a még mindig ágyban szuszogó srácra, aztán kirohantam a hálószobából és a házból is, egyenesen vissza az iskolába. Nem érdekelt, hogy kit lökök fel vagy kin gázolok át. A nyelvembe kellett harapnom, hogy ne engedjek a kicsordulni kívánó könnyeimnek. Berohantam a legközelebbi mosdóba, ahol aztán tehetetlenül lerogytam a fal tövébe és zokogni kezdtem. Nem vagyok normális…