Napszemüvegemet, felvettem majd beültem a kocsimba. Hallottam, Sebastiant aki arról beszélt srete ő is kocsikázni, de jobban szereti ha vezethetne. Na még mit nem.
- Nyugalom, arany serleges versenyző vagyok. Jó tanárom volt vezetésben. - Mondtam Sebastiannak kicsit lenézően de gunyorosan. Samuel a legjobb autóversenyző tőle tanultam mindent. Elindultunk az autóval. - Merre induljunk el? Tudod nem ismerem annyira Sidneyt Én Franciaország begyepesedett lakosa vvagyok.. illetve voltam... - Vigyorogtam Sebastianra. - Figyelj, ha nem töröd össze a kocsimat, vezetheted. Egyetlen egy karcolás se. Világos? - Adtam át a volánt Sebastiannak mikor kiértünk az útra és átültem a másik ülésre. Gwenről kezdett el beszélni igazából nem tudom mi baja, hiszen jó fej ő...
- Nem nem kell.. hiszen végülis.. két hete együtt vagyunk vagy mi a fene... Aranyos, megértő bár apu, nem örülne neki. Levágná, hogy építész a családja és apa a legjobbat akarja nekem. Hiába. Miniszter elnök pici lányának mindenből a legjobbat. De mi van ha én nem ezt akarom? Az végülis senkit nem érdekel. Bocsánat.. gondolom, nem szeretnéd hallani egy ismeretlen történetét.. - végülis ténmyleg ismeretlen. Mert szinte semmit nem tudok Sebastianról Gwenékről meg annál inkább. Brendonról tudok olyan dolgokat is amit ő nem mondd senkinek szóval. Illáról is Gwentől tudok sok mindent. Szóval...
- Mióta vagy a kocsik megszállotja? - Érdeklődtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése