Nevetve sétáltunk a parton Darrennel. Ez így nagyon fura. Nem szoktam csak úgy kettesben nevetgélni egy pasival, akit alig húsz perce ismerek. De Darren…ő olyan más. Sokkal érettebb és nincsenek ilyen piti kis hülyeségei, mint az ittenieknek.
- Szóval képes volt rám önteni az egészet, aztán otthagyott. – mesélte nevetve.
- Na, ne! Az szép lehetett nem mondom. – kacagtam. Nagyon is felszabadult voltam és jó kedvem volt. Sőt! Ragyogóan éreztem magam. – Nem hiszem, hogy én csak úgy hagytam volna elmenni a helyedben.
- Na, igen, de mégsem szólhatok vissza a nagyanyám barátnőjének.
- Túl jó vagy. – böktem oldalba játékosan, mire elkapta a kezemet.
- Ó, dehogy. – húzta féloldalas mosolyra ajkait. Hú, ezt valahogy olyan furán mondta. És tetszett. – Gyere, menjünk vissza és igyunk valamit. – mondta miközben húzni kezdett maga után. Én meg csak kacarászva futottam utána, kezemben a cipőmet lóbálva.
- Én, megvárlak itt jó? – mondtam, miközben leültem a homokba. Ő csak bólintott és elindult a pult felé. Mosolyogva figyeltem, ahogy átfurakszik a tömegen, majd eltűnik a szemem elől. Azt hiszem, tartozom eggyel Mayának, bár ki tudja, hogy még mi lesz ebből. Felhúztam a térdeimet, majd átkaroltam őket és rátámasztottam az államat. Figyeltem, ahogy a fodrozódó vízen visszatükröződik a telihold. Meg kell hagyni gyönyörű látvány volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése