Zoe

Nate még mindig elvarázsolva nézett rám. Nem viszonoztam pillantását, inkább mereven Amarillát bámultam. Ennek nem lesz jó vége, Nate megint össze fog törni. Az én szívem meg összetörik, ha ránézek majd reményvesztett arcára. Ekkor azonban érdekes dolog történt. Amarilla neki esett Massie-nak. Láttam, hogy Nate rögtön felkapta a hisztériázásra a fejét és rögtön odaugrott Amarilla mellé, hogy leszedje Massie-ról. Én viszont Massie-t próbáltam visszafogni és minnél messzebb vonszolni Amarillától.
- Nyugi Mess - suttogtam a lánynak, de csuklóját semmi féle képpen nem voltam hajlandó elengedni. Miért nem lehet kultúráltan, felnőttek módjára megbeszélni a gondjaikat? Miért kell ennyire közönséges módon egymásnak esni és tépni a másikat. - Massie, nyugodj már meg, kérlek - szóltam eréjesebben a lányra, majd löktem rajta egy kicsit, de nem esett el, csak meghátrált.
- Mind a ketten fejezzétek be. Nem értem miért kell nektek így veszekedni. Amarilla ne vedd fel Mess sértegetéseit, te meg fogd vissza magad. Nem kell mindenkivel ennyire bunkónak lenni, mert... - mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felkap, majd megforgat és halk sikításomat egy csókkal belémfojtja. A szemeimet sem mertem kinyitni a csók után, ugyanis ez biztos, hogy nem Nate volt. Viszont itt áll tőle, körülbelül két méterre. Ez a pasi halott lesz... Mivel muszáj voltam kinyitni szemeimet, gyorsan tettem. Brendon volt.
- Brendon... - tátottam el számat, majd rögtön felpattantam a napozóágyból és ide-oda kapkodtam pillantásomat Brendon és Nate között. Reméltem, hogy Brendon elég hamar el tud tűnni innen, Nate pedig még vár a robbanással. Ahogy Bred elhajtott hátra fordultam Nate-hez, aki már kirántotta magát Illa kezei közül és engem is majdnem fellökve akart Brendon után rohanni. Megfogtam karját, de ezzel csak azt értem el, hogy a nagy lendülettől majdnem elvágódtam.
- Nate, kérlek, ne legyél ideges - kérleltem a srácot, de még szemerkélő könnyeim sem hatották meg. Egyszerűen nem bírta, ha csak rám néztek. Ezt annyiszor eljátszotta, mert féltékeny volt, már arra a férfire is, akinek köszöntem. Istenem, még mindig ennyire szeret. Egyszer azon kaptam magam, hogy egyre közelebb hajol, majd megcsókol, nem viszonoztam csókját, sőt még el is löktem magamtól.
- Értsd meg, hogy vége van - üvöltöttem rá sírva, majd amilyen gyorsan csak tudtam felkapkodtam cuccaimat a napozó ágyról és futásnak eredtem, hátra sem nézve. Könnyeimtől és kócos szőke tincseimtől nem láttam előre sem, így lehetett, hogy valakinek hatalmas erővel neki mentem. Észre sem vettem, hogy a naptej még a kezemben volt. Viszont ahogy neki ütköztem a az ismeretlennek, a felét legalább kinyomtam. Felnéztem az előttem álló srácra, akinek az egész arca és a felsője is naptejes lett. El akartam süllyedni szégyenemben, ugyanis biztosan borzalmasan néztem ki és az előttem álló srác is elég szörnyen nézett ki. Na, gratulálok Zoe.
- Én... nem akartam - dadogtam, majd idegesen kezdtem igazgatni hajamat, miközben valami zsebkendő után kutattam. - Tudod én csak... - inkább csendben maradtam mert félő volt, hogy bármelyik percben rámtörhet a sírógörcs.