- Valami fontos volt? - kérdeztem barátnőmet, majd hátra dőltem a napozó ágyon és levettem a felsőmet. Imádtam napozni, habár mostanában inkább az iskolában tevékenykedtem, régen voltam kint a parton. Éjszakai fürdőzés közben pedig nehezen lehet lebarnulni. Felhúztam lábaimat, majd a tengerhabjait kezdtem el bámulni. Annyira belefeledkeztem gondolataimba, hogy nem is vettem észre mit mondott Amarilla.
- Akkor már értem, hogy miért vigyorgott annyira - mondtam még mindig ködös hangon, majd gondolatban megráztam fejemet és Illára pillantottam. - Nekem hiányzik Nate. De nem úgy mint férfi, hanem mint egy védelmező barát, aki mindig mellettem áll. De ha odamennék hozzá és megpróbálnék kibékülni, félek, hogy félre értene és ismételten beleélné magát a dolgokba. Akkor pedig a szívem szakadna meg, ha megint látnom kellene arcán azt a fájdalmas mosolyt. Nem tudnám megbántani Illa. De azt akarom, hogy magához öleljen. Szerinted mennyire vagyok szerencsétlen? - kérdeztem őszintén Amarillát. Bármennyire is belefojt az életembe, muszáj volt vele megosztanom amit érzek. Illa jó hallgatóság volt. - Beszéltem erről Massie-val is. Nekem szimpatikusnak tűnik, nem tudom veled miért nem szimpatizál. Adott ötletet is, hogy mit kezdjek magammal. Csak tudod, mondani mindig könnyebb mint megtenni.
Táskám mélyéből előtúrtam egy hajgumit valamint a naptejet, mert a nap már éreztem, hogy égeti bőrömet. Elkezdtem bekenni a karomat, hasamat és a lábaimat, majd mikor hátra fordultam Massie-val találtam szembe magamat.
- Szia - köszöntöttem a lányt, majd odafordultam Illához, hogy kenje be a hátamat is. Utálok leégni. - Nem ülsz le? Éppen próbálom kideríteni Amarilla kitől kapott SMS-t. De nem hajlandó elárulni. Biztos új hódolója van. - vigyorogtam a két lányra, majd visszaültem helyemre. Nagy volt a csend és én sem akartam megtörni. Akik nem bírják egymást, azt miért erőltessük? Nem fogok kerítőt játszani Illa és Mess között. Majd ha akarnak kibékülnek. Lecsuktam szemeimet, de egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki fölém hajol és eltakarja a napot. Szemeim felpattantak, ugyanis Nate parfümjét bárhonnan felismerném. Két mélykék írisszel találtam szembe magam, melyek arcomat fürkészték. Mozdulni sem tudtam, egyszerűen levegőt sem kaptam normálisan. Most kellene Nate-el beszélnem.
- Zoe beszéljük meg, jó? - nézett rám kérlelően, majd egyik kezével végig simított arcomon. Mozdulni sem tudtam. Azok a hatalmas boci szemek, amelyeket rám meresztett egyszerűen megfagyasztották a vért az ereimben. - Tudod, hogy én... - nem hagytam, hogy befejezze inkább közbe vágtam.
- Nate, ülj le - húztam le magam mellé a srácot, majd kedvesen rámosolyogtam.
- Hello lányok - intett Illának és Massie-nek, majd visszafordult hozzám. Kérlelő szemei kereszttüzében megperzselődtem, de szólni nem tudtam.
- Illa, nem akarsz valamit elmondani Nate-nek? - kérdeztem a beállt csendben.
- Akkor már értem, hogy miért vigyorgott annyira - mondtam még mindig ködös hangon, majd gondolatban megráztam fejemet és Illára pillantottam. - Nekem hiányzik Nate. De nem úgy mint férfi, hanem mint egy védelmező barát, aki mindig mellettem áll. De ha odamennék hozzá és megpróbálnék kibékülni, félek, hogy félre értene és ismételten beleélné magát a dolgokba. Akkor pedig a szívem szakadna meg, ha megint látnom kellene arcán azt a fájdalmas mosolyt. Nem tudnám megbántani Illa. De azt akarom, hogy magához öleljen. Szerinted mennyire vagyok szerencsétlen? - kérdeztem őszintén Amarillát. Bármennyire is belefojt az életembe, muszáj volt vele megosztanom amit érzek. Illa jó hallgatóság volt. - Beszéltem erről Massie-val is. Nekem szimpatikusnak tűnik, nem tudom veled miért nem szimpatizál. Adott ötletet is, hogy mit kezdjek magammal. Csak tudod, mondani mindig könnyebb mint megtenni.
Táskám mélyéből előtúrtam egy hajgumit valamint a naptejet, mert a nap már éreztem, hogy égeti bőrömet. Elkezdtem bekenni a karomat, hasamat és a lábaimat, majd mikor hátra fordultam Massie-val találtam szembe magamat.
- Szia - köszöntöttem a lányt, majd odafordultam Illához, hogy kenje be a hátamat is. Utálok leégni. - Nem ülsz le? Éppen próbálom kideríteni Amarilla kitől kapott SMS-t. De nem hajlandó elárulni. Biztos új hódolója van. - vigyorogtam a két lányra, majd visszaültem helyemre. Nagy volt a csend és én sem akartam megtörni. Akik nem bírják egymást, azt miért erőltessük? Nem fogok kerítőt játszani Illa és Mess között. Majd ha akarnak kibékülnek. Lecsuktam szemeimet, de egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki fölém hajol és eltakarja a napot. Szemeim felpattantak, ugyanis Nate parfümjét bárhonnan felismerném. Két mélykék írisszel találtam szembe magam, melyek arcomat fürkészték. Mozdulni sem tudtam, egyszerűen levegőt sem kaptam normálisan. Most kellene Nate-el beszélnem.
- Zoe beszéljük meg, jó? - nézett rám kérlelően, majd egyik kezével végig simított arcomon. Mozdulni sem tudtam. Azok a hatalmas boci szemek, amelyeket rám meresztett egyszerűen megfagyasztották a vért az ereimben. - Tudod, hogy én... - nem hagytam, hogy befejezze inkább közbe vágtam.
- Nate, ülj le - húztam le magam mellé a srácot, majd kedvesen rámosolyogtam.
- Hello lányok - intett Illának és Massie-nek, majd visszafordult hozzám. Kérlelő szemei kereszttüzében megperzselődtem, de szólni nem tudtam.
- Illa, nem akarsz valamit elmondani Nate-nek? - kérdeztem a beállt csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése