Zoe

Egyre gyorsabban szedtem a lábaimat, de úgy láttam, hogy egy métert sem haladtam. Borzalmas volt. Mintha a talpam alól eltűnt volna a homok és én lefelé zuhannék. Muszáj voltam megtámaszkodni, így észre sem vettem, hogy egy lányba kapaszkodtam meg. Massie már ott állt mellettem. Értetlenül néztem fel a vörös lányra, de örültem, hogy ott van mellettem. Megtöröltem arcomat, így szerencsésen elkentem a sminkemet is. Szerencsétlen vagyok. Miért kellett nekem az első sorból végig néznem Nathanielt, ahogy szörfözik? Ki sem kellett volna tennem ma az iskolából a lábamat. Előkaptam az aprócska tükröt táskámból, majd letöröltem az elkenődött festéket. Nem rázhatom le Nathanielt életem végig ilyen átlástzó hazugaságokkal.
- Massie, ez szánalmas volt, a részemről - állapítottam meg egy gúnyos horkantás közepette. - Gyerekes és ostoba. - Hiába menekülök előle, mert hiányzik. Te jó ég, én meg vagyok bolondulva. Nate pedig ugysem fog megérteni. - Ha beszélek vele, ő újra akarja majd kezdeni és én nem tudnám ismételten megbántani. Nem tudnék nemet mondani. Azért szakítottam vele, mert már nem éreztem azt az elsöprő vágyat és mindent felégető szenvedélyt, de most meg belehalok a hiányába ha nincs velem. - Gondterhelten túrtam bele szőke hajamba, majd pillantottam fel a lányra. - Én azt akarom, hogy barátként legyen mellettem. Ő ezt miért nem tudja megérteni? Hagyjuk, nem nyaggatlak a gondjaimmal, biztos neked is vannak. Megoldom. - Határoztam el magam, habár még mindig elég esetlenül álltam a strand közepén. Ő ugysem tudja, hogy mi történt. Sebastian biztos beszámolt neki arról, amit ő leszűrt. Hogy én a kegyetlen, az ő szavait idézve, szívtörő, képes voltam Nate-et kidobni. Pedig én csak annyit akartam, hogy maradjunk barátok.