2010. szeptember 25., szombat

Amarilla

Brendont agyon verem, Zoéval összeveszek, és még Nathaniel is elkezdi, hogy nem értek a nyugtatáshoz. Köszönöm... Ha valamelyik barom elszúr valamit akkor a kis gólya jánykák jönnek általában, hogy hallgassam meg vagy Vivihez, és akkor én vagyok az aki nem tud lelkizni és főleg nem az egyik legjobb barátjával hát köszönöm.
Mérgelődtem magamban, meg a bokám is fáj egyre jobban, leszarom már. Beért Sebastian is, nagy szerű...
- Igen látom, hogy be vagy lőve.. sőőt... már csak a drog hiányzik és teljesen készen lennél. - Mondtam neki idegesen, majd a tekintetem a földet bámulta.Éppen kérdezte mi van, mintha nem tudná a részeg alkohollista állatook... egyik megfekteti a másikat másik unalmában iszik a harmadik meg éppen egy 9.-es kis pipit fektett meg... ez aztán a jó csapat...
Most már komolyan valamit majd az évkönyvbe kéne berakni ami cikis... tavaly is volt egy jó, de asszem tavaly úgy döntöttem végülis nem teszem be Brendonról azt a képet ahol a kiscsajok, az utcán vetköztették le... és helyette mást tettem be. Na jó, nyugodjunk le és gondolkozzunk higgadtan, mit is fogok majd Zoénak mondani?
Még mindig nem tudom... Sebastian elém állt,és sértődősdit játszik. Mondtam neki mindig is, hogy nem áll jól neki, dehát istenem.
- Semmi, csak hogy én nem értek a lelkitámaszhoz... hogy minek kezdek bele és  stb... és stb... Játsza odakint a depressziós eszét, más hős szerelmes fiú ilyenkor, csak fájdalmat tud okozni a másiknak vagy éppen megölni magát... Csak azért, mert éppen nem vagyok ágyba való nem aggódhatok másként más iránt? - Céloztam itt Natere aki ha jól sejtem most keress magának valami hülye kurvát és megfekteti és utána kibeszéli Bredékkel... Hát komolyan az agyam eldobom. A Surfdeszkázsegókirály át ment Depresszióskórházbavalónagyképűpasivá... Nem néztem Sebastianra, még mindig a földet bámultam.
Oké, hogy dobták sajnálni kell... más szenvedjen ugyanúgy mint ő, d emi értelme van ennek? Az égvilágon semmi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése