2010. szeptember 26., vasárnap

Nate

Még mindig a távolodó szőke lányt figyeltem. Szükségem lett volna rá. Azt akartam, hogy velem legyen és együtt ünnepeljük meg a győzelmemet. Erre a képembe vágja, hogy vége és utál. Igen. Nem mondta ki, de éreztem hangjában, hogy csak egy púp vagyok a hátán, akire egyáltalán nem kíváncsi és már arra sem vagyok jó, hogy belém rúgjon. De nekem szükségem van rá! Üvöltöttem belül és sírtam. De egy férfi ne sírjon. Egyszer már megtettem. De nyilvánosan soha többé nem sírok egy nő miatt. Zoe pedig csak össze van zavarodva. Ez lehet az egyetlen oka, hogy ilyeneket vágott a fejemhez. Egész biztosan ez volt az oka. Meg persze kedves Brendon barátom, aki ha mégegyszer szembejön velem az iskola folyosóján felrugdosom és a tökét is letépem a helyéről, aztán átvarrom a homlokára. Szemétláda. A múltkor is megmondtam, hogy a kezét letöröm, hacsak a közelébe megy, most meg... na, mi lesz este? Egy biztos, tökéletes alkalom, hogy agyonverjem. A legjobb haveromból a legfőbb ellenségem lett. Sértődötten és belül az idegtől remegve ültem le az egyik közeli napozóágyra, ahol nem sokára Viviana táskája is landolt.
- Na, már csak te hiányoztál. Abban a ruhában úgy nézel ki mint egy tengeri szörny. Most meg még le is veszed? Segítsetek, mielőtt rosszul leszek - köptem undorodva, majd végig mértem a lányt, aki kacagva rohant be a vízbe. Na, jó. Beszélnem kell vele. Azt hiszi, hogy az a múltkori este meg sem történt. Pedig nagyon téved. Ezt pedig a tudomására kell hoznom. Lekaptam pólómat, majd ekkor szembetaláltam magam Sebastiannal.
- Hi, gyerek - köszöntöttem kimérten, majd ledobtam a papucsomat is. - Az történt, hogy már rég tudok a hülye kis titkodról. Azért kössz, hogy ennyi bizalmat táplálsz felém. Végülis, én az életem minden részletét eléd terigetem, te meg egy ekkora hülyeséget nem vagy képes elmondanni. Kössz, haver - mondtam megvetően, megnyomva az utolsó szót. - És ne tereld a témát, most itt te vagy a téma. Nem kell az aggódó barátot játszanod. Szállj magadba Sebastian... - köptem lenézően, majd én is megmártóztam a vízben és Viviana után indultam.
- Niel, várj meg. Beszélnünk kell - kiabáltam a lány után, majd elkezdtem úszni felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése