- De engem nem érdekel, hogy mi dolgod lenne. Én fontosabb vagyok - rántottam meg vállamat és ködös szemekkel az eget bámultam. Egyszerűen még mindig nem tudtam elhinni, hogy ma... na, jó. Ezt el kellene felejtenem. Nincs kedvem egész életemben ilyen keserűen élni. Inkább nézzük azt, hogy éppen most Viviana Nielel alkohlizálok, akivel állítólag ki nem állhatjuk egymást. De jobb, mintha egyedül kellene tönkre tennem magam. Inni azt tud, beszélnünk ugyse kell.
-Pontosan azért hoztam ezt a valamit, amiről fogalmam nincs, hogy mi, mert ez volt a legnagyobb alkohol százalékos ital. Minél előbb kiüt, annál jobb - kikaptam a lány kezéből az üveget, majd újra meghúztam. Már nem éreztem, hogy marná a torkomat. Ez a gyenge kis kellemetlenség, amit érzek, nem érhet fel azzal a szívet tépő fájdalommal, amit el kell felejtenem. Ez az ital sem fog kiütni.
- Mi lenne, ha inkább befognád és innál? - mordultam rá a lányra, majd mielőtt átnyújtottam volna neki az üveget, még én is magamba döntöttem egy decit. Niel láthatóbban rosszabbul bírta az alkoholt, ugyanis én még teljesen józan voltam, mikor az ő pupilláimár teljesen ki voltak tágulva és a kézmozdulataiból ítélve, már menni se nagyon tudna. Nagyon helyes. Legalább nem maradok egyedül. Ahogy felültem, túl közel hajoltam a lányhoz. Nem akartam tőle semmit, csak felejteni. De talán ez volt a legjobb módja? Ajkaim megállíthatatlanul közeledtek az övéhez, de nem csókoltam meg. Tegye meg ő az utolsó lépést. Csak felejteni akarok, csak felejteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése