Már hatalmas hullámokat láttam meg a távolban, de telhetetlen voltam. Nekem a legnagyobb kellett, ami már nem lehetett messze. Pár perc és lehet, hogy örökké elsüllyedek a habokban. Szép is lenne. Kár, hogy nem vagyok annyira szerencsétlen, hogy összetörjem magam. Nem sokára elérkezett a várva várt pillanat és én felpattantam a deszkára. Lábaim meginogtak, túl hideg volt a víz. De ment, még így este is. Tökéletesen szeltem keresztül a habokat, de ekkor érdekes dolgot vettem észre. Amarilla szörfdeszkával. Ennél röhejesebb dolgot sem láttam még. Egyáltalán, ő nem tud szörfözni. Csak... ő tudott. Mindig ő jut eszembe. Elegem van ebből. Megfordítottam a deszkámat és Illa felé haladtam, ahogy mellé értem, leugrottam a deszkáról, majd felhúztam az én deszkámra.
- Elmondanád, miért kell neked mindig olyan dolgokat csinálnod amit nem értessz? Kezdem a nyugtatással, most meg a szörfözés. Inkább menjünk ki. - Nem hagytam őt szóhoz jutni, inkább kiúsztam a partra, magam után húzva őt is deszkán.
Felkaptam a homokból az ingemet, majd a falnak támasztottam a deszkámat.
- Én megyek. Ne gyere utánam. Egyedül akarok lenni - szóltam a lányra, majd gyors léptekkel indultam pulthoz. Nem szórakoztam kis mennyiségű alkohollal, rögtön egy egész üveggel kértem. Nem maradtam ott a nyüzsgő tömegben, elindultam vissza a partra. Ezt megiszom aztán visszajövök másikért. Remek. Egy cigi sem jönne rosszul. Ezzel az a probléma, hogy a zsebemben lévő cigi elázott. Így most marad az alkohol. Nem baj, megoldom.
Leérve a partra, Vivianat láttam meg a homokban. Na, ez is itt kesereg. Pedig ő még nem tud semmit.
- Niel, csak nem magányodban száműzted magad a társaságból? - kérdeztem gúnyosan és letekertem az üveg tetejét. - Lehet nem is hiányzol nekik. Én se hiányzok neki... Igyunk - mondtam a lánynak, majd meghúztam az üveget. Fogalmam nem volt mi van benne, de végig marta a torkomat. Erős volt, annyi szent. - Igyál, ma nem kell bambit kortyolgatnod...
- Elmondanád, miért kell neked mindig olyan dolgokat csinálnod amit nem értessz? Kezdem a nyugtatással, most meg a szörfözés. Inkább menjünk ki. - Nem hagytam őt szóhoz jutni, inkább kiúsztam a partra, magam után húzva őt is deszkán.
Felkaptam a homokból az ingemet, majd a falnak támasztottam a deszkámat.
- Én megyek. Ne gyere utánam. Egyedül akarok lenni - szóltam a lányra, majd gyors léptekkel indultam pulthoz. Nem szórakoztam kis mennyiségű alkohollal, rögtön egy egész üveggel kértem. Nem maradtam ott a nyüzsgő tömegben, elindultam vissza a partra. Ezt megiszom aztán visszajövök másikért. Remek. Egy cigi sem jönne rosszul. Ezzel az a probléma, hogy a zsebemben lévő cigi elázott. Így most marad az alkohol. Nem baj, megoldom.
Leérve a partra, Vivianat láttam meg a homokban. Na, ez is itt kesereg. Pedig ő még nem tud semmit.
- Niel, csak nem magányodban száműzted magad a társaságból? - kérdeztem gúnyosan és letekertem az üveg tetejét. - Lehet nem is hiányzol nekik. Én se hiányzok neki... Igyunk - mondtam a lánynak, majd meghúztam az üveget. Fogalmam nem volt mi van benne, de végig marta a torkomat. Erős volt, annyi szent. - Igyál, ma nem kell bambit kortyolgatnod...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése